A bírók továbbra is csak a jogszabályok és a lelkiismeretük alapján döntenek

Négy évtized után hagyta el a bírói pályát dr. Balla Lajos, a Debreceni Ítélőtábla (DIT) elnöke, elérte ugyanis azt a 65 és fél éves kort, ameddig a magyar törvények szerint ezt a hivatást gyakorolhatja. Október 13-án a DIT éléről is távozott, utóda Szilágyiné dr. Karsai Andrea lett. Balla Lajost szakmai útja tanulságairól kérdeztük.

Mik voltak pályája legfontosabb állomásai?

Először orvosi egyetemen tanultam, rövid idő után azonban átnyergeltem a jogra. A jogi tanulmányaim alatt, 1977-ben segédirattárosként kezdtem a megyei bíróságon. A diploma kézhezvétele után bírósági fogalmazó lettem. 1988-ban kaptam meg a bírói kinevezést. Amikor a bíróságra kerültem, nagyon sokat tanultam a kollégáimtól; ők büntető ügyszakosak voltak, ez pedig meghatározta a későbbi pályámat. Hajdúböszörményben kezdtem bíráskodni, 1992-ben a megyei bíróság kollégiumvezetője lettem, és azóta folyamatosan ellátok vezetői feladatokat. 2004. október elsejétől az akkor megalakított Debreceni Ítélőtábla büntetőkollégiumának a vezetője, 2010-től 2012-ig a DIT elnökhelyettese, majd 2012-től mostanáig az elnöke voltam. Emellett az 1999-ben indult jogi képzés második évétől tanítok büntetőjogot a Debreceni Egyetem Jogi Karán. Címzetes egyetemi tanárként részt veszek gyakorlati oktatásban és az élet elleni bűncselekményekből speciális kollégiumot tartok, ezeket a tevékenységeket nyugdíjazásom után is megtartom. A vezető beosztás feladatainak elvégzése mellett is folyamatosan bíráskodtam, tárgyaltam. Főként súlyosabb ügyekben: az ítélőtáblához tartoznak a kiemelt gazdasági ügyek, mint például a költségvetési csalás; a jelentősebb kábítószeres esetek, jellemzően drogkereskedők által elkövetett cselekmények. Továbbá az emberölés, halált vagy életveszélyt okozó testi sértések ügyeit is tárgyaljuk, mégpedig másodfokon, vagyis többnyire jogerős ítélet születik itt.

Hogyan látja a büntetőjog négy évtized alatti átalakulását?

A változások nem olyan alapvetőek, mint a polgári jogban, de vannak jellemző módosítások.

Új bűncselekményfajták jelentek meg. Átszabályozták, szigorították például a nemi erkölcs elleni bűncselekmények megítélését. Új esetek vannak az emberöléssel kapcsolatosan, így a koránál vagy állapotánál fogva elhárításra képtelen személy sérelmére elkövetett ölés. Az ember­öléshez került az öngyilkosságban való közreműködés tényállás egy része is. Ezeken túl, hosszas jogalkotói munka után, 1999. március 1-től megjelent az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos új szabályozás, benne a tényleges életfogytiglan büntetés. A 2012-es új büntető törvénykönyv sok szempontból szigorúbb a korábbinál, például az erőszakos többszörös visszaesőkkel kapcsolatos szabályok, a feltételes szabadlábra bocsátás feltételei szigorodtak. A korábbiakhoz képest egészen másfajta szabályozás van ma életben a gazdasági bűncselekményekre vonatkozóan. Megjelent a költségvetési csalás, azelőtt csak adócsalásról beszéltünk; a most használatos csalás egy teljesen komplex tényállás és elkövetési magatartás, mely talán jobban is védi az állami büdzsét. Megváltozott a büntetőeljárás is, jóval gyorsabban lehet lefolytatni eljárásokat. Többek közt bevezették az előkészítő ülést, ahol akár jogerős ítélet születhet.

Hogyan változtak meg a munkakörülmények?

Alapvetően változott az a feltételrendszer is, amelyben a bíróságok dolgoznak. Ez egyrészt a digitalizációt jelenti, mely megkönnyíti a bíróság dolgozóinak munkáját és az ügyfelek számára is a bíróság elérését. Elég csak arra gondolni, hogy a pandémia idején, amikor mellőzni kellett a személyes jelenlétet, elektronikus úton lehetett beadványokat tenni, és határozatok születtek. Ezen túl olyan épületfejlesztések történtek, melyek révén sokkal jobb, komfortosabb körülmények között végezhető a munka. A korabeli munkakörülményekre jellemzően emlékszem olyan esetre, amikor 1989 tájékán a berettyóújfalui bíróság folyosóján a cserépkályha felrobbant. Pályám kezdetén pedig különböző pincehelyiségekben lévő irattárakat látogattam, segéd­irattárosként dolgoztam; az Attila téri irattárban belépés előtt szét kellett zavarni a patkányokat. A falnál lévő aktákat gyakran le kellett fejteni, mert a kosz meg a nedvesség rá volt sülve a papírokra. Ehhez képest ma patikaszerű körülmények vannak az irattárainkban.

Van olyan, ami ilyen hosszú időn át sem változott?

A bírói függetlenség tiszteletben tartása, ebből a bírók nem engedtek, továbbra is csak a saját lelkiismeretük és a jogszabályok alapján hozzák meg döntéseiket.

Hogyan lehet kezelni azt, amikor egy-egy súlyosabb bűncselekmény perében hozott ítélet vitákat vált ki?

A súlyos bűncselekmények szankcionálásáról állandó viták vannak a jogalkotók és a közvélemény körében is, és ezek a viták valószínűleg még hosszú ideig velünk maradnak. A vitákból mindig tanulhatunk, de a bírói munka egyébként is folyamatos tanulás. Fel kell készülni a konkrét ügyekből, a jogszabályokat ismerni kell, és nagyon sokszor a kollégáinktól is tanulunk; jogértelmezést, mentalitást, azt, ők hogyan képzelik el a megoldást. A Debreceni Ítélőtáblán mindig előnyben részesítjük azt, aki képzi magát. Tudni kell, hogy másodfokú eljárásban három hivatásos bíróból álló tanács működik. Ők tanácskoznak, ütköztetik meglátásaikat, és a folyamat végén van egy döntés, vagyis nem egyetlen ember mond ki például egy jogerős életfogytiglani ítéletet. Négy évtizednyi praxisom során számos jelentősebb horderejű esettel találkoztam, de nemcsak én, hanem kollégáim is, hiszen a Debreceni Ítélőtábla regionális hatáskörű, négy megye fellebbviteli ügyei tartoznak hozzá. Ezek az ügyek az egész régióra kivetülnek, ha megnyugtatóan befejeződnek, az növeli az emberek biztonságérzetét is. Emiatt fontos az ügyek nyilvánossága, a sajtón keresztül eljutnak a döntések az emberekhez, és érvényesülhet a szankciók visszatartó hatása.

Melyek a legnehezebb ügyek?

Bírói szempontból az ügyek nehézségét nem a bűncselekmények súlya adja, hanem a bonyolultságuk.

Önmagában akár egy emberölés is lehet egyszerű ügy. Több évtizeddel ezelőtt történt, hogy egy miskolci férfi megölte a gyerekeit: egyetlen nap alatt letárgyalták az ügyet és halálos ítéletet hoztak; más esetekben ez heteken át tartott. De képzeljük el, például van egy verekedés, amiben húszan vesznek részt, idáig garázdaságról beszélünk, azonban, ha a verekedés során valaki meghal, azt kell felderíteni, hogy ki, miért és hogyan járult hozzá a tetthez. Szintén nehéz eset azon ügykategóriáké, amelyek speciális szakképzettséget igényelnek. Ilyen egy költségvetési csalás, ahol adószakértő, könyvelő, közgazdász bevonására is szükség lehet. Már az is feladat, hogy meg lehessen érteni azokat a folyamatokat, amelyeket a vádlottak éppen kijátszani próbáltak. Vagyis vannak olyan ügyek, melyek terjedelmüknél fogva és az elkövetői magatartás szövevényessége miatt feladják a leckét a nyomozóknak, majd a bíróságnak is. Egy-egy bonyolult eset iratai több tízezer oldalt kitehetnek, amit a bírónak mind végig kell tanulmányoznia. Tapasztalataim szerint egy emberöléses ügy akkor válik bonyolulttá, ha több szakértő bevonása válik szükségessé. A szakértői bizonyítás már csak azért is nehéz feladat, mert a bírónak hozzá képest laikusként kell döntenie speciális, szakképzettséget igénylő kérdésekben.

Bár nem egyedül dönt, emberileg mégis mennyire nehéz meghozni egy súlyos ítéletet?

Figyelembe kell venni, mit mondanak a jogszabályok, azokat hogyan lehet értelmezni. A Debreceni Ítélőtábla meglehetősen következetes gyakorlatot folytat a feltételrendszer megítélésében. Vannak olyan esetek, ahol azt mondja a törvény, ha ez és ez fennáll, életfogytiglani büntetést kell adni, itt már nincs is mérlegelési lehetősége a bírónak, csak azt vizsgálja, fennállnak-e a feltételek. Természetesen minden esetben nagyon gondosan kell eljárni.

De azt mondhatom, hogy a Debreceni Ítélőtábla esetében nem fordult elő eddig életfogytig tartó szabadságvesztés kapcsán olyan eset, hogy akár felülvizsgálati eljárásban, akár perújításban az derült volna ki, hogy nincs alapja e súlyos büntetés alkalmazásának.

2005 és 2014 között hét esetben hoztunk tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről döntést, ez nem mondható soknak, ezt azért jegyzem meg, mert néha a laikus közvélemény úgy érezheti, hogy szórjuk az ilyen ítéleteket. Minden egyes esetben alaposan mérlegelünk, ha felmerül az életfogytiglan, akkor pedig még hatványozottabban tesszük ezt. De ez az első fokon eljáró törvényszékekről is elmondható.

Ezután sem kerül messzire a jog világától.

A jövőben ügyvédként szeretnék tovább dolgozni. Persze, szokatlan lesz, egészen más szerep, de annyiban ugyanaz, hogy a bírósági eljárás valamennyi résztvevőjének elsődlegesen feladata az állampolgárok hozzásegítése azokhoz a jogokhoz, amik őket megilletik. A bírói székből pedig azt láttam, hogy ezen valamennyien tisztességesen dolgoznak. Nagyon sok időt töltöttem tárgyalóteremben, annak van egy olyan atmoszférája, ami az embert rabul ejti. Ebben a körben szeretnék mozogni továbbra is.

Szőke Tímea