Kandia utcai tűzeset

2022.07.07. 20:00

Három hónapos kislánnyal az ölében menekült a tűz elől

A lépcsőházban égette a bőrüket a forró, átláthatatlan füst, de menni kellett.

Forrás: Kiss Annamarie

Soha nem éreztünk még ekkora félelmet életünkben – idézte fel Kárász Dávid a hétfőn, a Kandia utcai lakástűzben átélteket. A fiatal területi képviselő portálunknak elmondta, hétfőn reggel hat órakor a párja ordítására ébredt: Tűz van! Dávid ekkor már érezte az éjjeli hőség okán teljesen kitárt nappali ablakon, illetve a bukóra nyitott konyhaablakon beáradó füstszagot és kérte párját, hogy vizezzen meg egy kis textildarabot, majd tegye a kislányuk szája elé. Az első menekülési gondolat a bejárati ajtóhoz űzte őket, de tűzforró, átláthatatlanul fekete füst állta útjukat, ezért gyorsan visszazárták azt. Visszafutottak ablakhoz, észlelték, hogy az alattuk lévő szinten ütött ki a tűz. A lent állók azt kiabálták nekik, már úton vannak a tűzoltók. A házaspár kihajolt, amennyire csak tudott és igyekeztek biztonságosan kitartani a picit is, hogy valamelyest levegőhöz jussanak. Teltek a percek és egyre szürkébbé vált a kis lakás, amit biztonságot adó otthonuknak hívtak eddig. Aztán ropogni kezdett az alsó szomszéd ablaka, a füst eddigi egyetlen gátja és az édesapa tudta, cselekedni kell.

Forrás: Kiss Annamarie

– A kislányomat a mellkasomhoz szorítottam, megfogtam a feleségem kezét és mondtam, hogy jöjjön utánam. Kinyitottam az ajtót, a forró füst égette a bőrünket és semmit sem láttunk. Csak megsaccolni tudtam emlékezetből, hogy hol van a lépcső. Ahol sejtettem, ott rúgtam egyet magam előtt és valóban ott volt. Ahogy mentünk le, az ijedelemtől a lányunk sírt és kapkodta a levegőt, ezért egyre csak az járt a fejünkben, hogy ne okozzon maradandó károkat neki a beszívott füst. 

A sietségben elestem és gurultunk egy fél emeletet, igyekeztem úgy fordulni, hogy a lányom ne sérüljön. A hátamra érkeztem, rá is égett kicsit a korom. Tapogatózni nem lehetett, forró volt minden, ordítottam, hogy a feleségemet megtaláljam a válasza nyomán. Szerencsére hamar meg tudtuk fogni újra egymás kezét és kijutottunk

 – idézte fel a rettenetes reggelt a családfő.

Egy rendőrrel találkoztak a lépcsőházban, rajta kívül azonban senki nem mert a segítségükre sietni. A tűzoltók ekkor még nem értek a helyszínre, a mentők azonban már várták őket, azonnali ellátást kaptak. Az egyiküknek különösen hálásak, amiért később a kórházban is sürgette, hogy az anyát mihamarabb vizsgálják meg és a száz százalékosan anyatejes csecsemőhöz engedhessék. A lányokat másnap engedték haza, enyhe füstmérgezés szerepelt a zárójelentésükön. Dávid más osztályra került, kevés információja volt a családjáról, ezért néhány óra múlva kérte, hogy saját felelősségére távozhasson. Mivel egyetlen alsóneműben került be, barátai siettek segítségére és látták el ruhával, illetve vitték el enni, a lakásba az irataikért és megvásárolni a felesége, valamint a babájuk szükségleteit.

A klinikai vizsgálatok után egy barátcsalád fogadta be őket az otthonába, ahol szintén egy kisbabáról gondoskodnak. – Örökre hálásak leszünk nekik – mondta Kárász Dávid, akinek az édesanyja Szigetszentmiklóson, a párja szülei egy szabolcsi településen élnek.

Mivel a bérelt lakásban minden ingóságuk használhatatlanná vált, megolvadt vagy vastag korom borította be, az első sokk után segítséget kértek és rengeteget kaptak is. A családfő nem tudta elégszer hangsúlyozni, mennyire hálás a segítő kezekért és felajánlásokért. 

Egy férfi egy földszinti lakást biztosít számukra ingyen, amíg talpra nem állnak és később is maradhatnak albérlőként. 

– A legfontosabb az volt, hogy a kislányunknak legyenek ruhái, használati tárgyai, ezekkel most már jól állunk. Ha valaki felhív, köszönettel visszautasítom, hiszen biztosan van, aki jobban rászorul és nem is tudnánk hová tenni egyelőre az adományokat. A biztosítóval felvettük a kapcsolatot, hosszú, bonyodalmas folyamat lesz. Épp emiatt időnként fel kell mennem a lakásba, de nem bírok egyedül, mindig elkísér egy barátom, a feleségemet pedig nem is engedném oda. Feltörnek az emlékek – nyilatkozta. A családnak leginkább most anyagi segítségre van szüksége, hogy újraépíthesse az életét, pótolhassa az elveszett napi használatú eszközöket, a debrecenieket tömörítő közösségi csoportban is erre vonatkozólag kértek segítséget. Beszélgetésünk végén felvetésemre, kiderül, korábban is gyakorta biztosította feleségét és lányát arról, hogy bármitől megvédi őket, de hétfőig nem sejtette, lesz alkalma bizonyítani. 

HaBe

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában