Fotókkal

2023.02.11. 12:55

„Megtört tekintetek, de mégis hálával teli kézszorítások” – szívszorító beszámoló Antakyából a debreceni Balogh Zsolttól

A Baptista Szeretetszolgálat mentőcsapatának tagja elmondta, ahogy telik az idő, az életben maradás esélye is egyre kevesebb.

Forrás: Balogh Zsolt

Összedőlt épületek, romhalmazok mindenfelé. Szinte nincs olyan épület, mely ne sérült volna meg valamilyen mértékben

– adott helyzetjelentést a Haonnak szombaton a földrengés sújtotta Antakya városából a debreceni Balogh Zsolt, aki a Baptista Szeretetszolgálat mentőcsapata, a HUBA Rescue24 Tűzoltó és Kutató-Mentő Nemzetközi Csoport tagjaként vesz részt a mentési munkálatokban.

Mint arról már olvashattak portálunkon, a ma délelőtti adatok szerint a hétfői földrengés áldozatainak a száma Törökországban és Szíriában együttesen már meghaladta a 24 ezret, és 80 ezernél is többen sérültek meg. A magyar csapatok minden erejüket bevetve folyamatosan kutatnak, a Hunor éjszaka is mentett, a Hajdú Speciális Kutató-Mentő Egyesület pedig egy 4 hónapos kisbabát szabadított ki a romok alól.

Balogh, aki a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület alelnöke is egyben, rámutatott: a szír határ melletti Antakya földrengéssel súlyosan érintett városrészét körülbelül 500 ezren lakják, tehát egy Debrecen-Miskolc nagyságú város semmisült meg a pusztító tragédiában. Kertes házas övezet ott nincs, csak többszintes, 5-6 emeletes épületek.

Mindenhova szinte lehetetlen eljutniuk a mentőknek, akkora a terület. Az idő teltével az életben maradás esélye is egyre kevesebb. A romos épületekben kutyával, illetve kamerával keresünk. Sajnos a kutyák sem nagyon jeleznek már túlélőt

– tette hozzá a szakember, megosztva egyúttal, hogy elindult a romok gépi mozgatása is. Ez azt jelenti, hogy hatalmas munkagépek bontják és emelik le folyamatosan a törmelékkupacok tetejét.

Forrás: Balogh Zsolt

– Egy-egy előkerülő üreget megpróbálunk kutyával vagy kamerával átvizsgálni, hogy mi lehet benne. Sajnos csak elhunytakat találni, akiket a helyiek pokrócokban, fekete zsákokban az utcán helyeznek el, majd elszállítják. Nagyon szívszorító látvány az életben lévő rokont, hozzátartozót látni, ahogy könyörögve kéri, hogy vizsgáljuk át az épületet, mert itt és itt tartózkodott a családja és hátha a kutya jelezné, hogy még életben vannak, és közölni kell vele, hogy nem jelez a kutya semmit. Könnyes szemek, megtört tekintetek, de mégis hálával teli kézszorítások, hogy megpróbáltuk – részletezte tapasztalatait Balogh Zsolt.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában