Megkínozta és meggyötörte a gyerekemet – állítja a Polgáron meghalt Danika édesanyja

Az egész országot megrázta a hír, miszerint február 26-án meghalt egy kisfiú Polgáron. A bíróság múlt pénteken elrendelte a két és fél éves Danika nevelőanyjának letartóztatását, a megalapozott gyanú szerint ugyanis ő okozhatta a gyermek halálát.

A Haon stábja meglátogatta a kisfiú vér szerinti anyját, aki Danika nagyszüleivel együtt él Kabán. A település egyik szélső utcájában egy bekötőút vezet a család telkéhez. Szerény körülmények között élnek egy igencsak egyszerűnek nevezhető, romos házban. Saját bevallásuk szerint valóban szegényesen élnek, de ha fényűzés nem is, szeretet mindig volt a falak között.

Itt nevelte fel a már nagyszülőkorban lévő házaspár két lányát, majd a kisebbik gyermekük, Anita fiaira is közösen vigyázott a család. Elismerték, ugyan nem jómódban, de boldogan éltek itt együtt. Most azonban a gyász okozta szomorúság nehezedik az édesanyára és a nagyszülőkre is.

– Szegény körülmények közt éltem velük, de sosem volt semmi bajuk. Mindent megadtam nekik, nem éheztek, mindig tiszták voltak, és játékokat is kaptak. Soha egy ujjal sem értem hozzájuk, nem bántottam őket. Boldogok voltak – mesélte Anita.

Elmondása szerint a hatóság azt mondta neki, kaphat még egy esélyt, ha albérletet talál. Lakást ugyan nem sikerült találnia, de munkája volt. Balmazújvárosban dolgozott egy gyárban, addig a nagymama vigyázott a gyerekekre. Mint mondta, akkor pedig azt kifogásolták, hogy sosincs otthon. Végül elvették mindhárom gyermekét. A legkisebb, a másfél éves fiú egy családhoz, míg a két és fél éves Danika és ötéves testvére, Ádámka a polgári nevelőszülőkhöz kerültek.

Anita nem ismerte a párt személyesen, a gyerekeket egy nevelőszülői hálózat helyezte el új otthonukban. Az édesanya folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot, ám elmondása szerint az utóbbi időkben különböző kifogásokra hivatkozva többször is elzárkóztak a láthatástól. Leginkább a kicsi állítólagos megbetegedései miatt hiúsult meg a találkozó, az édesanyja pedig előre valóbbnak tartotta a gyermek egészségét, ezért hitt a gyermekeire felügyelő párnak.

December óta kétszer sikerült meglátogatnia a polgári házban a gyermekeket:

 – emlékezett vissza. Ha akkor tudta volna, mi fog történni, nem hagyja magukra a kicsiket.

Azt semmiképp sem tartják életszerűnek, hogy egy három fokos lépcsőről leesve szerzett halálos sérülést a kisfiú. Ráadásul Anita szerint a nevelőanya háromféleképpen mesélte el az esetet: az egyik változatban Danika egyedül esett el, a másik vallomása szerint a karjában tartotta, míg olyat is mondott, hogy a kezét fogta közben.

– Akár leesett, akár nem, biztos, hogy előtte már sok bántódása volt a gyermeknek – mondta. Utólagos elmondásokból hallották, hogy állandóan kék-zöld foltok voltak a kicsin. Többen pedig azt mesélték a családnak, hogy a nevelőszülők gyakran ittas állapotban értek haza.

Az édesanya mutatott egy fényképet a telefonján, amit a nevelőszülőktől kapott Danikáról. Ráközelített a kisfiú kezére, és közben azt mutatja: látszik, hogy a gyermek kezén foltok és zúzódások vannak.

 – zokogott az édesanyja.

– Nem kívánunk annak az asszonynak többet, csak azt a szívfájdalmat, amiben szenvedünk. Remélem, a legnagyobb büntetést szabja ki a bíróság. Azt mondják, kettőtől nyolc évet kaphat, de az még így is nagyon kevés. Ő kiszabadul, de az unokámat már sosem várhatjuk haza, mert őt eltette a földbe  – mondta halkan, könnyekkel küszködve a nagypapa. Az idős férfi nem érti, a nevelőanya miért nem adta vissza a kicsit a gyámhatóságnak, ha nem bírta nevelni.

– Nem a lépcsőről esett le, hanem megverte és lelökte. Vagy kirugdosta a házból? Elképzelni sem tudom. De biztos, hogy megkínozta és meggyötörte a gyerekemet – mondta remegő hangon az édesanya, miközben szemét ráncolva maga elé révedt. Látszott, átjárja a fájdalom, miközben elképzelte a történteket.

– Biztos vagyok benne, hogy rettegésben volt tartva. Ő talán el tudná mondani, mik történtek abban a házban, csak nem mer beszélni. De ha újra itthon lesz, megnyílik, és magától el fogja mondani, mit éltek át. Amikor mondtam neki, hogy hamarosan hazatérhet, átölelt és nagyon megörült – mesélte.

Anita ugyanis éppen a látogatásunk napján készült a járási hivatalba, hogy aláírja a papírokat, és visszakaphassa kisfiát. Elmondta, nővére Berettyóújfaluban lakik. Ő a nagyobbik kisfiú keresztanyja. A gyámhatóság megvizsgálta a lakhatási körülményeit, és mindent rendben találtak. Már csak arra várnak, hogy visszakaphassák a gyermeket. Ha Ádámka visszakerül a saját családjához, szeretné a legkisebbet is maguk mellett tudni.

– Én már nem bízok egy nevelőszülőben sem – mondta keserűen Anita, akinek immár egyetlen vágya, hogy két gyermeke a közelében legyen, és vigyázhasson rájuk.

HL