2023.07.01. 07:00
Tűzszerészek tragédiája a Hortobágyon: csak hónapokkal később derült ki a valódi ok
Hiába távolították el a gyújtószerkezetet, a robbanótestben lévő anyagok reakcióba léptek.
A szakszerűen végzett munka ellenére ezúttal tragédia történt
Forrás: Illusztráció: MW-Archív
Négy tűzszerész halálát okozta, és ötödik társukat súlyosan megsebesítette ezelőtt pontosan hét évvel, 2016. július elsején az a baleset, melyben egy két és fél mázsás repeszromboló bomba hatástalanítás közben felrobbant a Hortobágyi Nemzeti Park Területén. A raj épp a Nádudvar és Nagyiván közötti egykori orosz bombázó lőtér aknamentesítésén dolgozott, amikor megtörtént a tragédia. Az 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tűzszerészeinek szomorú esete bejárta az országos sajtót.
Hárman, akik a szerkezet közelében tartózkodtak, a robbanás pillanatában azonnal meghaltak. Egyikük néhány méterrel távolabb állt, az egyetlen túlélő, a közelben lévő Tóth Péter főtörzsőrmester tüstént bajtársa segítségére sietett. Azonnal segítséget hívott a megsérült tűzszerészhez, akinek azonban a kórház felé vezető úton feladta a szíve a harcot. A harmincas éveikben járó tűzszerészek öt gyermeket hagytak apa nélkül.
Hónapokkal később derült fényt a robbanás valódi okára
Simicskó István honvédelmi miniszter és Benkő Tibor vezérkari főnök 2016 szeptemberében ismertették a Honvédelmi Minisztérium független belső vizsgálatát, mely szerint a hősi halált halt tűzszerészek szakszerűen végezték a munkájukat, nem vétettek mulasztást.
A katonák az előírásnak megfelelően kiszerelték a gyújtószerkezetet, majd a bombatestet egy központi helyre szállították megsemmisítésre. Abban a tudatban, hogy a detonációt elindító minden részét eltávolították, a robbanószerkezet közelében maradtak, épp az ebédet várták. A jelentés szerint a bombatestben trinitrotoluol (TNT), valamint hexogén volt, ez utóbbi érzékeny a külső környezetre, valamint a hosszú évek alatt kikristályosodik, ezáltal az anyag labilissá válik, így reakcióba lép a robbanásra hajlamos kémiai hatóanyaggal.
Számos hősi halott a tűzszerészek között
Habár a négy katonának nem volt biztosítása, a Magyar Honvédség teljes kártérítéssel tartozik az állománya felé. A hősi halált halt tűzszerészek családja számára egyéni elbírálású, egyszeri segítséget nyújtott a katonaság.
Juhász Attila főtörzsőrmestert, Rózsa János Nándor főtörzsőrmestert, Balázs Ádám őrmestert és Kozár Gábor szakaszvezetőt a miniszter posztumusz hadnaggyá léptette elő. Emellett az elhunyt hősöknek és a tűzszerész balesetben megsérült Tóth Péter főtörzsőrmesternek, a miniszter által adható legmagasabb kitüntetést, a Hazáért Érdemjelet adományozta Simicskó István.
A 75 éve fennálló tűzszerész alakulat eddig több mint 300 katonáját vesztette el. A Hortobágyi Nemzeti Park tájrehabilitációja 2013-ban kezdődött el több mint 4 ezer 100 hektáron, és 2018-ban fejezték be. Az első héten összesen húsz bombát és egy tonnányi bombatestet, lőszerhüvelyt találtak a tűzszerészek.
Civilek is haltak már meg bombarobbanásban
A Hajdú-bihari Napló az események utáni napokban riportot készített a helyszínen. Mint akkor írták, lassan húsz éve annak a tragédiának, ami máig elevenen él a nagyivániak emlékezetében: egy kamaszfiú a közeli bombázólőtéren lövedéket talált, hazaérve pedig nem tudott úrrá lenni a kíváncsiságán. A helyiek szerint szét akarta fűrészelni, a lövedék viszont felrobbant a kezében. Egy, a Naplónak akkoriban nyilatkozó férfi még a felszálló füstre is emlékezett. Nagyiván és Nádudvar életét évtizedeken át meghatározta a gyakorló lőtér. „Közös szomszédjukban”, a pusztán békeidőben is lényegében háború zajlott, évtizedeken át pusztításra treníroztak a katonák.
A rendszerváltás előtt a környező településeken élők mindennapjaihoz tartozott az ablakokat, falakat rázó hangos robbanások. A nádudvari Kiss Ferenc szerint nem volt azokban semmi különös. Nem féltek, akkor sem, ha dolgozni mentek a területre. Amikor bombázni készültek, a szovjet katonák lóval járták a területet, és kiküldték őket. A lap szerint a házakban sosem esett kár, azonban olykor-olykor – a lőtérre belopózva – értékes tárgyakra bukkantak a környékbeli lakók.
A helyiek szerint ritka az olyan ház, ahol ne volna olyan eszköz, amit a bombázótérről, vagy annak közelében talált maradványokból eszkábáltak.
A bombatestből vályú készült, a disznók mai napig abból isznak. Komoly értéknek mégis a Sztálin-gyertyaként ismert, világító testek bizonyultak. Ezek éjjel is közel nappali világosságot teremtettek. Tízesével-húszasával dobták le a gépekről, hogy bevilágítsa a lőteret. Ezekért, különösen, ha a falu felé fújt a szél, versenyeztek. Az ejtőernyő selyemből készült, a korabeli ágyak térítője volt. Ám arra is esküsznek, ma sincsenek olyan jó kötelek, mint az ernyőkön lévők. A nehezékül szolgáló bödön pedig itatóként hasznosult. A réz töltényhüvelyek is értéket jelentettek: eladták, de a juhászoknak is kellett, csengőt készítettek belőle – számolt be a Napló.
HL
