Hálapénz: nem fogadta el a debreceni orvos a bíróság ítéletét

Kiemelt figyelem kísérte annak a debreceni orvosnak az ügyét, aki ellen hálapénz elfogadása miatt emelt vádat az ügyészség. A Haon beszámolt az ügy előkészítő ülésén történtekről, a tárgyalás menetéről, valamint a perbeszédeket is részletesen megírtuk.

Szerdán délelőtt a bíróság határozatot hirdetett az orvos ügyében, mely szerint a vádlottat bűnösnek találta négy rendbeli, egy esetben folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettében. 

Sok a társadalmi kérdőjel, miért kriminalizálták a hálapénzt

Virágh Pál bíró szóbeli indoklásában részletesen kifejtette, miért, és egyáltalán hogyan került az eset a bíróság elé. Utalva a tárgyalóteremben megjelent kamerák és sajtósok sokaságára, megemlítette, jelentős társadalmi érdeklődés övezi az esetet. Úgy véli, ezt a születéstől a halálig tartó orvos-beteg kapcsolat indokolja.

Emlékeztetett rá, maga a nyomozás, így az eljárás alapját a 2021 januárjától bevezetett törvénymódosítás képezi, ami a hosszú évtizedek óta bevett szokásnak minősülő hálapénz intézményére talált megoldást azzal, hogy kimondta, mikortól büntetendő a paraszolvencia, és mikortól nem. Vagyis aki tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt vagy annak ígéretét elfogadja, megvalósítja a vesztegetés bűntettét. Hozzátette, az egészségügyi törvény alapján az egészségügyi dolgozó az ellátás során a térítési díjon felül semmilyen pénzbeni ellenszolgáltatást nem fogadhat el.

Jóváhagyott megfigyelés során emeltek vádat

Mint kiderült, az ügy egy lényeges eleme az a 2021 januárjában kiküldött körlevél, melyben a munkáltató figyelmeztette a dolgozókat a törvény szigorítására, miképp arra is, hogy a munkavállalókkal szemben a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) megbízhatósági eljárást folytathat le. Így történt ez a vádlott esetében is, akinek az előzetesen gyűjtött információk (egy titkosított kilétű személy beszámolója) alapján rendelőjét megfigyelés céljából bekamerázták.

A bíró megemlítette, ezen felvételek megtekintése lényeges pontja volt a bizonyítási eljárásnak, mivel a védelem észrevételeket tett az elfogadás körülményeire, a tudattartamra és az önálló intézkedésre jogosultsággal kapcsolatban. Mint mondta, a kérdés az volt, hogy a rögzített videókon látható magatartás kimerítette-e a vesztegetés törvényes megfogalmazását.

Részletesen elemezve valamennyi alkalom vizuális nyomait, azt elismerte a bíróság, hogy – bár több esetben egyértelműsíthető – nem minden esetben látható biztosan a felvételen, hogy pénzösszeget kapott az orvos. Azonban az egyéb bizonyítékokat, így a betegek tanúvallomását – akik elismerték, hogy pénzt adtak át –, a másodfokú vádlott, vagyis az asszisztens beismerő vallomását és egy bizonyos beszélgetést is figyelembe vett a megállapításkor.

Eldönthették, hogy elfogadják a pénzt

Virágh Pál szerint innentől értelmet nyer az NVSZ írásbeli jelentése, mely szerint az orvos más álláspontra helyezkedett a hálapénz elfogadásával kapcsolatban. Hozzátette, ez a beszélgetés erősítette meg a bíróságot abban, hogy az orvos nem fogadta el a törvénymódosítást.

Mi számít önálló intézkedésnek?

Virágh Pál szerint a bizonyítékok összessége arra utal, hogy megvalósult a bűncselekmény. Hozzátette, a kérdés az, hogy ez megáll-e vétség szinten, vagy minősíthető-e. Mint mondta, a bíróság megállapította az üzletszerűséget, mivel az az anyagi haszonszerzésre irányuló rendszerességet takarja. Azonban az önálló intézkedésre jogosultság kérdését bővebben indokolta. Kifejtette, a kifejezést a jogalkotó nem klasszikusan az intézmény, orvos és beteg kapcsolatára találta ki. Ez egy speciális eset, hiszen érthető és természetes, hogy egy orvos közvetlen irányítás nélkül végzi a tevékenységét. Önállóan dönt a kezelésről, műtéti előjegyzésekről, így összefüggésben állhat a korábban említett jogtalan előny elfogadásával.

A bíró rámutatott, az üzletszerűen, önálló intézkedésre jogosult személy általi elkövetés egy súlyos büntetéssel sújtható bűncselekmény, 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Hozzátette azonban, a bíróságnak adott a lehetőség, hogy ne csak a bizonyítékokat, hanem a személyi körülményeket is súlyuknak megfelelően mérlegelje.

Az enyhítő körülmények túlsúlyban voltak

Megjegyezte, önmagában a korrupciós bűncselekmények súlyosak, valamint a gyakorlat alapján hosszabb büntetés is kiszabható lett volna, azonban azért döntött a két év mellett, mert méltányolta, hogy a példás életvezetéssel kapcsolatos enyhítő körülményekkel nem áll egy szinten a súlyosbító körülmény: az esetek elszaporodottsága. Szintén emiatt a végrehajtás indokoltságát is kétségesnek nevezte ebben az esetben a bíró, erre tekintettel a büntetés felfüggesztése mellett döntött, azt viszont a maximális, 5 éves időtartamban szabta ki. A haszonszerzési célra való tekintettel a pénzbüntetést elkerülhetetlennek vélte, a foglalkozástól eltiltást – mint lehetőséget – azonban nem tartotta szükségszerűnek, hiszen azt a körülmények nem indokolták.

Az ügyész a határozat ellen fellebbezést jelentett be, a büntetés súlyosítását, a foglalkozástól eltiltást és a felfüggesztés mellőzését kérte. Szintén fellebbezett a vádlott és a védelem is, megalapozatlannak vélték a tényállást, tévesnek a jogi minősítést, másodsorban pedig enyhítést kértek.

Az ítélet tehát nem jogerős, az ügyet a későbbiekben másodfokon tárgyalják majd.