"Szabó Magda könyvein nőttem fel"

Távoli lakóhelye miatt többségük aligha lehet ott ma a ravatalnál, talán ezért is határoztak úgy, hogy ebben a formában róják le kegyeletüket. Nincs kétség azonban afelől, hogy a városházi ravatalt, majd a szombati temetésen az immár csak hamvakat tartalmazó urnát virágözön borítja majd el. Alább az említett Részvétkönyből idézünk bejegyzéseket.

Mintha először
„Köszönöm a sok jó könyvet, amin felnőttem. De legfőképp az Abigélt, amit nagyon nagyon sokszor elolvastam és megnéztem mindig a tv-ben, és mindig úgy néztem, olvastam, mintha először tenném” – írta KecskemétrőlSiposnéMészárosÁgnes.
A debreceni  Balogh László megszólította őt:
„Drága Magda Néni, Debrecen szeretett »nagyija«! Hiányozni fog roppant lokálpatriocizmusod!”
A budapesti Papp Gina megbékélve köszön el imígyen:
„Ezer meg ezer lapról köszön vissza az idők végezetéig. Végigkísérte sokunk gyerekkorát, ügyelt a felnőtté válásunkra. Hát most ideje volt megpihennie.”
Névtelenül, -ssy és AN monogrammal az [email protected] e-mail-címről tömören ennyit írt valaki: „Köszönöm a Mindenhatónak, hogy Szabó Magdával megajándékozta magyar népünket”.

Felnőtt gyermek
Bartha MelindaSajóbábonyból jegyezte be, amit a gyászhír vértelekor megfogalmazott:
„Sok jót kaptunk Tőle, az olvasás szeretetét, a könyveiből emberséget, szeretetet, jó példákat az életfelfogásra, amikből választhattunk, milyen felnőttek szeretnénk lenni. Ő jó felnőtt volt. Mert képes volt gyermek is maradni. Amikor egy gyermek távozik, az mindenkinek jobban fáj. Nagy űrt hagy maga után, amit könyveivel sem lehet betömködni. Köszönjük, hogy élt!”
A hajdúdorogiKujbusné SzB a kimondott és leírt gondolat hatásáról fogalmazott így:
„A beszéddel, de még inkább az írással az ember túl tudta emelni magát a halálon. A szájhagyományokban és a könyvekben fennmarad az egyén lényegi része, mert különféle időkben és helyeken tud hatni mások gondolkodására és tetteire; egy papírra rótt fekete jelsor könnyekre indíthat valakit, amikor már rég porrá omlott a csontja is annak, aki leírta. Huxley, Julian Sorell.”

Kézről kézre
„Soha életemben semmi olyat nem olvastam, ami Szabó Magda: Az ajtó című regényéhez fogható. Köszönöm neki ezt, és mindazt a sok, mélyen emberi gondolatot, amiket a műveiben megidézett. Most már együtt van a szeretteivel. Nyugodjék békében. Virágh Gabriella, Kuala Lumpur”
KolozsvárrólForró Ágnes már elfeledett időket is emlékezetünkbe emelt, amikor bejegyezte, hogy:
„a hetvenes években Magyarországról csempésztük be könyveit Erdélybe, adtuk egymásnak kölcsön, mentek kézről kézre, lélektől lélekig. A könyvein nőttem fel. Amit írt, amiről és ahogyan, személyre szólónak éreztük, mintha mi is szereplői lennénk az általa megért drámáknak”.

„A példaképem volt”
„Annyira vártam hogy kezembe vehessem a Für Elise folytatását. Karácsonyi ajándékba kaptam a könyvet. ... Nagymamám helyett nagymamám volt az utóbbi években, minden mondatát tanítás számba vettem és mélyen a szívembe írtam.
Tervben volt tavaly, hogy itt jár nálunk Szolnokon, és én azt a megtiszteltetést kaptam, hogy interjút készíthetek vele, de betegeskedése miatt nem tudta megtisztelni itteni rajongóit.
Készen álltak kérdéseim, melyeket több hétig szerkesztettem és össze voltak gyűjve a könyveim, melyeket dedikáltatni szerettem volna. És most már semmi. Szomorú vagyok, hogy kézírása nélkül maradtak a művek, hogy nem tudtam vele szót váltani, pedig évek óta szerettem volna. Ürességet érzek, nagy ürességet, és ez fáj.
Együtt érzek minden hozzám hasonló embertársammal, akinek annyira sokat jelentett mint nekem. Ezúton is mély fájdalommal búcsúzom legnagyobb példaképemtől, aki örökké az igaz magyar emberek szívében fog élni.” Székely Mónika, Szolnok