Soma az édesanyja tehetségét örökölte

Gyöngyi néni már inkább hajdúnánásinak érzi magát, mint debreceninek. – Első férjem agrármérnökösködött, és az Ő révén kerültem ide Debrecenből, 28 évesen. Később szerelmes lett egy kétgyerekes mamába, akivel azóta is együtt él. Velem itt maradt a négy gyermek, állás nélkül, szörnyű évek voltak, nem is szeretek róla beszélni.Majd megismerkedett jelenlegi férjével, akivel boldog házasságban élnek, és még egy közös gyermekük is született.

Így vagy úgy, de Gyöngyi

– Eredeti lánykori nevem Löki Lenke, a Gyöngyi az otthon ragadt rám. Sok gyereket becéznek kiskorában Csöpinek meg Pögyinek, én meg megmaradtam Gyöngyi. A lányom meg úgy kapta a nevét, hogy a férjem azt mondta: csak fiam lehet, és amikor már a szülés előtt álltam, megszánt, mondván: hát nem baj, ha lány lesz, legyen Gyöngyi. Bizonyára, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom, ha véletlenül lányt potyogtatok ki – most már mosolyogva mondja.

„Anyuka vagyok”

Azt mondják, nincsenek véletlenek. – Hajszálvékony, légies termetű diáklány voltam. Középiskolai osztálytalálkozót rendeztek, amin megjelentem nagy hassal. Természetesen mindenki: igazgató lettem, vezérigazgató lettem, ez lettem, az lettem. Ott volt 90-100 ember, gondoltam, kirukkolok, azt mondtam: én egyszerűen anyuka vagyok! Van négy csodálatos gyermekem, szültem 1966-ban, ’67-ben, ’77-ben, ’78-ban, és most várom a következőt. Ez nem volt igaz, azért mondtam, hogy ne kezdjenek kérdezősködni, hogy mekkora pocakom van. Hatalmas tapsot kaptam –nevető szemekkel tekint a múltba. – És mit ad Isten, elmentem a nőgyógyászhoz, aki közölte, hogy három hónapos terhes vagyok – folytatta.

Összetartás

Az igaz érzelmeket még a távolság sem szakíthatja el. – Gyöngyivel is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, ugyan van olyan, hogy eltelik két hét, és meg sem nyikkan, de ha hív, félórás beszámolót tart. Gyöngyi lányom javára írandó, hogy összeverbuválja a testvéreit és azok gyerekeit. Egy igazi tyúkanyó. Amikor ellátogatok hozzájuk, viszek nekik egy kis zserbót, töltött káposztát, vagy éppen mi a kívánságuk a gyerekeknek, az unokáknak.

Irodalom a gyökerektől

– Büszke vagyok a lányomra, de a többi gyerekemre is, hisz a szeretet nem úgy működik… Ötéves volt, amikor megkérdezték: mi akarsz lenni, ha nagy leszel, és Gyöngyi rávágta: festő, művész, szobrász, író.
A család szívéhez mindig is közel állt az irodalom. – Szegény édesapám harmincévesen meghalt, Ő írogatott verseket, és Ady Endrét olvasott. Édesanyám is mondott verset, de főleg bánatában – apám a háborúban maradt –, az volt a központi gondolata, hogy mi árvák vagyunk, ő van nekünk egyedül, becsüljük, és valahol azt a nagyon nagy érzékenységet, ami által azért az ember adó-vevő készülékei másként működnek, Ő oltotta belénk.

Kovács Anita

(Fotó: Magánarchívum)

Kapcsolódó anyagok: