Egyetemi rangsor - nem pontos, de jó üzlet

A felsőoktatási reform szükséges, de kérdés, hogy mit akarunk elérni? Sok kicsi vagy kevés nagy iskola kellene? – tette fel a kérdést Török Ádám, a veszprémi Pannon Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem Közgazdasági Tanszékének tanára a Jelen a jövő múltja című gazdasági konferencián, melyet pénteken tartottak a DE Közgazdaságtudományi Karán.

Érdekes választ adott: az egyetemek és főiskolák vizsgálata, a köztük lévő rangsor megállapítása megbízhatatlan nem csak itthon hanem világszerte is. Nincs megállapodás arról, hogy egyáltalán mit mérjenek és az egyes mutatók milyen súllyal szerepeljenek az eredményben.

– A Jiao Tong lista első húsz helyén 17 amerikai egyetem szerepel, közülük némelyik annyit költhet évente kutatásra, mint egész Magyarország.

A felmérés gyakran a hallgatók elvárásait tükrözi, akik jó egyetemnek azt tartják, amit jónak illik tartani.

Némely adat a külföldi hallgatók arányára vonatkozik, csakhogy ez többnyire az adott ország vízum- vagy az adott egyetem kapcsolatrendszerének függvénye. Egykor híres egyetemek, mint a moszkvaiLomonoszov mai is régi nevükből „élnek”miközben jó oktatóik már elmentek – sorolta az anomáliákat az előadó. A hazai helyzetről sem tudott biztatót mondani.
– Hazánkban 2002 óta rangsorolják az intézményeket homályos módszertan alapján.

A FELVI lista talán a legmegbízhatóbb; elsősorban felvételizőknek szól és a bekerüléssel kapcsolatos mutatókat tartalmaz, de nem méri, „mi jön ki”. Számon tartja például, hány olyan tanár tanít egy-egy helyen, aki az MTA tagja – ennek azonban nem sok köze van az oktatás minőségéhez.

A legtöbb lista szereti feltüntetni a tanár-diák arányt, a sok oktató azonban jelentheti azt is, hogy még nem alkalmazkodott az intézmény a piachoz és nem küldte el a felesleget.

Nem mindig mérik a kutatási pozíciót, ami a főiskoláknak kedvez. Fentiek után nem meglepő, hogy demokratikus a piac: az oktat aki akar, minőségtől függetlenül.

Fontos lenne a közeljövőben, hogy elválasszuk egymástól az állami akkreditációt és a szakmai minősítést.

Török Ádám kiemelte: az egyetemek versenye egyre inkább nemzetközi téren zajlik, nálunk azonban az erre vonatkozó mutatók nem szerepelnek kellő súllyal (sőt esetenként egyáltalán nem) a rangsorokban, tehát nem is tudjuk, mennyire állják meg helyüket intézményeink az összehasonlításban. Az előadó summázata szerint a versenyképesség megértésének teljes hiánya jellemzi az összeállításokat, azonban az egyetemek rangsorolása maga is üzlet, amiből minden intézmény olyat vásárol, ami számára kedvező.