Felnőtteknek

Mondják sokan: nyavalygás. Mondom én: tiszta emberség, olykor naiv, de fájdalmasan igaz hangon. Mondják sokan: giccs. Mondom én: az igaz és tiszta beszéd soha nem lehet giccs. Mondják sokan – pontosabban szólva: mondták –: polgári. Mondom én: emberi, meleg, mint a kemencéből kivett cipó, mikor nagyanyám megtörte. Hajdanvolt színidirektor koromban Rencz Tóni ösztönzésére műsorra tűztük a Lila ákác színpadi változatát. Ám a város egyik akkori korifeusa majdnem kidobott: mit akarok én ezzel a polgári giccsel. Szerencsére a minisztérium színházi osztályán jobb ízléssel döntöttek, és a darab Cseke Péterrel és Máriáss Melindával szakmai és kasszasiker lett. 

Most a rádió a Felnőtteknek című tárcagyűjteményből mutat be darabokat, nagyon fontos sorozatában, amely a nyugatosokat próbálja közelebb hozni a mai közönséghez. Nyugatos? Szép Ernőt sokáig nem akarták a legrangosabb magyar irodalmi folyóirathoz kötni, mondván: kabarészerző. Nos, a Nyugatban 63 verse, egy regénye, 10 novellája, 4 drámája, 2 tárcája jelent meg, és munkásságáról 27 írás. Közülük kettőt Ady, hármat Schöpflin, kettőt Tóth Árpád írt, de a szerzők között található Babits, Kosztolányi, Krúdy és Füst Milán is. Ki volt akkor nyugatos, ha nem ő? Amikor pár évtizede Tandori Dezső „felfedezte” Szép Ernő líráját, kissé megütközve néztek rá. Neki volt igaza. És jó, hogy Hajdúszoboszló szépen őrzi emlékét, mostanában Vida Lajos tanár monográfiáját jelentették meg róla.

Meg kellene tanulnunk bátrabban figyelni a bensőséges emberi szóra, a szépség szomorúságára. Végre egyszer előítéletek nélkül.

– Bényei József –