2008.04.03. 06:38
Minél rosszabb, annál jobb!
<p>Egy boldog, minden gondot megoldó nap volt 2008. március 9. Boldogok vagy éppen indulatos vagy tudatosan minél rosszabb, annál jobb. Ez utóbbi a rendszerváltó párt vezéreinek volt testhez álló. Ők, akik eltemették a szocializmust.</p>
De március 9-én kiásták, mert mind a három igen győzelme úgy jött létre, hogy a baloldali értékeket tűzték a zászlójukra. Sajnálom, de ettől még megmaradt a kapitalizmus ez a három igenekkel nem lett megdöntve.
1990-ben arról szólt a rendszerváltás, hogy a társadalmunk gazdasági berendezkedése kapitalista. És most Orbán Viktor szembe megy saját elveivel, vagy is a kapitalizmus kőkemény törvényeit kezdi ki, főleg 2002-től, szinte percenként. Tisztában van azzal, hogy csak úgy tud hatalomra jutni, hogy a Kádár korszak előnyeit élteti,
A népszavazás kiötlésekor tisztában volt azzal is, hogy jól hangzó dolgokat egyformán támogat dúsgazdag, jómódú és csóró ember. De a sorrend nem fog megváltozni. A különbség csak nőni fog. Rendszerváltáskor elindítottak egy arany vonatot a Demokrata Fórum vezetésével. Akik akkor felszálltak rá, azok száguldanak. És akik nem tudtak felszállni, azok közel 20 éve ott toporognak most is az állomáson. Nem kérdezi meg senki a rendszerváltó pártok tagjai közül, hogy melyik vonatra szeretnének felszállni? 2008. március 9-én adtak helyet, sőt kértek is: tessenek felszállni, akik miattunk lettek munkanélküliek, fáradtak, kicsi pénzből élő nyugdíjasok. Ezen a vonaton együtt utaztak gazdagok, koldusok, jól kvalifikált és egyszerű tudással bíró emberek.
Én nem voltam olyan bátor, hogy döntsek a felszállás mellett. Én meggyőződésből tudom, hogy olyan állampolgárok döntöttek az egyetemek sorsairól, aki még kívülről sem láttak egyetemet. Akkor milyen meggyőződéssel döntöttek a szellemi tőke értékeiről?
Az egészségünket, életünket mentő orvosok, vagyis az egészségügyi rendszer nem ér annyit, hogy pluszba fizessünk 300 forintot? 2008. március 9-étől elkezdődött egy új világ. Doktor úr tessék rajtam segíteni, mert mindenért fizetek, még azért is, amire nincs szükségem, csak épp a 300 forintot sajnálom magamtól, a családomtól, azért, ami a legfontosabb: az egészségért.
Barta Elemérné, Berekböszörmény
Kapcsolódó anyagok: