Cannes: győzött a legjobb

Laurent Cantet filmje, az Entre Les Murs (The Class) megérdemelten vihette haza az Arany Pálmát, mert nem voltak ugyan sztárok benne, és látványos helyszínek, mégis lebilincselő és elgondolkoztató dráma bontakozott ki a film két órája alatt. Egy középiskola falai közt játszódik a cselekmény, ki nem lépve innen egy pillanatra sem, mégis átfogó képet ad napjaink francia társadalmának alapvető problémáiról. Külön érdekessége a filmnek, hogy a forgatókönyv alapjául szolgáló regény, egy tanár, François Bégaudeau tollából pattant ki, aki maga játssza a filmbeli tanárt, François-t, vagyis önmagát.

Egyedül talán Clint Eastwood nem volt elégedett a döntéssel. A rossz nyelvek szerint Eastwood azért is nem jelent meg a záró gálán (pedig ott volt még Cannes-ban), mert megsúgták neki, hogy nem ő kapja meg az Arany Pálmát, és munkáját „csak” egy fesztiválkülöndíjjal jutalmazzák. A másik különdíjat Catherine Deneuve kapta, aki a tőle megszokott eleganciával és kissé fanyar humorral évelődött az est házigazdájával.

Voltak ugyan kifogásaim Benicio Del Toro alakításával kapcsolatban, de utólag visszagondolva, nem volt igazán nála esélyesebb, markáns férfi alakítás az idei mezőnyben. Del Toro nem Steven Soderbergh rendezőnek mondott elsősorban köszönetet, hanem Chenek és a forradalom emlékének ajánlotta a díjat.

A női alakításokra viszont nem lehetett panasz. A zsűri egy 45 éves brazil amatőr színésznőnek, Sandra Corveloninak ítélte a díjat, akinek ez volt élete első filmszerepe, és aki egy tragikus esemény miatt nem lehetett ott, hogy átvegye a díjat. Corveloni egy négygyermekes és az ötödikkel éppen várandós középkorú anyát alakít a Linha De Passéban, és amint azt a rendezőpáros – Walter Salles és Daniela Thomas – elmondta, a nem csak a filmen várandós színésznő röviddel ezelőtt elvetélt.

A zsűri díját Paolo Sorrentino kiváló politikai szatírája, a volt olasz miniszterelnökről, Giulio Andreottiról szóló Il Divo kapta. Kettős olasz győzelem született az idén, mert a Grand Prix-t is olasz film, Matteo Garrone kegyetlenül brutális Gomorrája nyerte. Ez egy kicsit talán helyrerázta az olaszok lelkét, akiknek tavaly igencsak zokon esett, hogy egyetlen filmjüket sem választották be a versenyprogramba. A kétszeres Arany Pálma-győztes belga Dardenne testvérek, Jean-Pierre és Luc pedig az idén kénytelenek voltak a legjobb forgatókönyv díjával beérni. Őszintén szólva, a Le Silence de Lorna (Lorna’s Silence) nem is érdemelt volna Arany Pálmát, sőt a forgatókönyv díja is megkérdőjelezhető, mert nem rossz ugyan, de nem is ez volt a legjobb volt a mezőnyben.

Váró Kata Anna

Kapcsolódó anyagok: