Egyeki tragédia: helyszíni riport

Időnként körbefogják a hatóságot, és kérdőre vonják.
Elkeseredetten
Az apa többször odajön hozzánk, és könyörög, mondjuk meg az igazat, jön-e búvár, aki felhozza a lányát. – A húgomhoz mentek biciklivel. Tegnap még csak két fiú mondta, hogy itt volt Renátával, később kiderült, négyen is itt voltak. Állítólag utánaugrottak. Nem tudjuk, mi történt valójában. Vasárnap behatárolták, hol lehet a test. Búvárok is voltak.

Ma meg semmi. Dél is elmúlt, és senki nem keresi – mondja elkeseredve Renáta édesapja, Linguráni János Lőrinc. A körben állók egyre mérgesebbek, nem értik, miért nem jön segíteni senki.
– A rendőrség nem is foglalkozik a történtekkel. Most jövök az őrsről, mondtam, hogy senki nem keresi a testvéremet, s nem szóltak semmit. Amikor azt mertem mondani, hogy egy magyar gyerek is beleesett, rögtön megmoccantak, s megkérdezték, hol?

Ha a testvérem nem cigány lett volna, keresnék? – mondja zaklatottan Borsos Károly.
A kint lévők reménye: a hangradar mutatott valamit a vízben. – A mentőcsoport valóban talált valamit vasárnap, de a látási viszonyok nagyon rosszak, és az akadályok miatt is nagyon veszélyes volt lemerülni. A nyomozást a rendőrség folytatja, a tűzoltóság már csak az esetleges kiemelésnél tud segíteni. A vízimentők figyelik tovább a folyót – tájékoztatott Szabó Péter, szolgálatparancsnok.
Negyed óra alatt…
– Én nem itt kerestem volna, ahol állítólag beleesett: a folyó sodrása negyed óra alatt körülbelül három kilométerre visz – mondja Szilágyi János gátőr. Hozzátette: – A fiatalok nem tisztelik a vizet. Én itt nőttem fel, tudom: a Tisza az erősebb! Gyerekkoromban úgy tartották: sütni kell egy cipót, azzal a Tisza közepére evezni, majd a vízre rakni.

Ahol a kenyér háromszor megfordul egymás után, ott az eltűnt test…