2008.06.09. 06:43
Dallamok szállnak az éjszakában
<p>Debrecen egyik lakótelepének egyik panelházában, ahol sokáig éltem, jó időben, nyitott ablak mellett az információszerzés sajátos formájában részeltettünk. <STRONG>Szőke Tímea jegyzete.</STRONG></p>
A szemben levő épület aljában egy kiskocsma működött, ahol nagy focieseményeket rendszeresen figyelemmel kísért a vendégsereg.
Ha nem néztük a tévét, akkor is nyomon követhettük a meccs alakulását, mert hangos üdvrivalgások és csalódott kiáltások jelezték a berúgott és kihagyott gólokat.
Beckham híres, portugálok ellen félrement tizenegyese a családi legendáriumba is bevonult, mint a legvelőtrázóbb ordítás leképeződése.
Újra itt a nyár, elrajtolt a foci EB, az igazi drukker pedig nem ül otthon egyedül, sörét szorongatva, hanem társaságban számolja a gólokat, lelkes tetszésnyilvánítás közepette. A környéken lakók maguk is szeretik a focit, de ha nem, akkor is kibírják azt az egy hónapot.
A belvárosban élők meg azt a 3-4 hónapot, ami a szabadtéri programok időszaka. Fesztiválok, koncertek, főtéri vigalom, több-kevesebb decibel kíséretében, hétvégente meg néha hétköznap is.
Néhányan közülük már bizonyára megszokták, mások viszont a falra másznak tőle. Igaz, szombat este terjengő zenei hanghullám kijut a Malompark vagy a Tesco környékieknek is: nagy parkoló, nagy program. S aki azt hiszi, megúszta az ilyesmit, annak ott van korunk új divatja: az otthoni tűzijáték, mely bárhol beledurroghat az éjszakába.
Mindez persze elviselhető, ha nincs belőle túl sok. Azt jelzi, hogy nem egy alvóvárosban élünk, egyformává szürkült napokon, a közösen megélt élmények lehetősége nélkül. Az sokkal rosszabb lenne.
