Feketén dolgozok, nincs más választásom

Norbert 25 éves, szakmája géplakatos. Szakmunkásvizsgája után fél évvel tudott elhelyezkedni, ennyi ideig volt aktív álláskereső. Végül megunta a dolgot...
- Egy jóbarátom ajánlott be egy maszekhoz, naponta 10 percet kell buszoznom, szóval nem kell messzire mennem. Megkeresek annyit, hogy meg tudjak élni belőle, de félretenni már nemigen tudok belőle.
-Mennyit keresel havonta?
-Ez változó, attól is függ, mennyi munka van, de átlagosan olyan 90-95 ezer üti a markomat. A munkahelyemen három alkalmazott van rajtam kívül, ők sincsenek bejelentve. Így jó mindenkinek, a főnök nem fizet utánunk járulékot, nekünk pedig van állásunk, ami ezen a környéken nem lebecsülendő.
-Mik a tapasztalataid az álláskereséssel?
- A munkaügyi központba csak regisztrációra jártam be, nem tűnt úgy, hogy nagyon törték volna magukat, hogy állást találjanak nekem. Azóta is folyamatosan bújom a hirdetéseket, de képesítésemnek megfelelőt csak a dunántúlon és külföldön találnék. Talán, ha elvégeznék egy hegesztő-tanfolyamot, könnyebb lenne állást találnom. De nyelvtudás hiányában külföldre sem szívesen mennék.

-Mi gátol meg abban, hogy képezd magad?

-Egyszerűen nincs időm, reggel 8-től 5-ig dolgozok, utána van bőven tennivaló otthon is. Örülök, ha éjfélkor ágyba kerülök. Ördögi kör, tudom...

-Meddig akarod még ezt az életmódot folytatni?
- Ha lenne rá módom, már holnaptól feladnám egy normális munkahelyért, de egyszerűen itt Hajdú-Biharban nincsenek jól megfizetve a szakmunkások. A legnagyobb baj, hogy így esélyem sincs családot alapítani.