Felolvasás

A rádió hőskorának máig maradandó értékei közé tartoznak azok az előadások, amelyeket például Németh László vagy Cs. Szabó László tartott. Az ilyen szellemi csemegék azonban mára kiszorultak a rádió műsorából, noha Újfalussi József (csak példa) előadásai a zenei ismeretterjesztés mintaképei. Azt sem tudom másként, mint felolvasásként elképzelni, ha Szentkuthy Miklós naplójából olvasnak fel részleteket, főként, ha azt Haumann Péter teszi (szombat, Kossuth). Azt viszont már nehezen fogadom el, ha dramatizálható, hangjátékként vagy rádiószínházi produkcióként is bizonyára hatásos műveket egyszerűen felolvasnak. Nagyon szeretem például a rádióban Kézdy György hangját. Mégis, Szép Ernőnek az idei könyvhétre első kiadásban megjelent regénye, a Natália többet érdemelne felolvasásnál. Mint ahogy Szabó Magda Für Elise című regénye is, pedig Molnár Piroska hangja is kiváló rádióshang. És, miután a rádióban jeles dramaturgok, rendezők dolgoznak, hogy ezekből a művekből nem igazi hangjáték és rádiójáték lett, csupán a pénzhiánnyal tudom magyarázni. Nem közéleti nosztalgia, hanem az emlékek áradó bősége mondatja velem, hogy régebbi időkben ilyesmi elképzelhetetlen volt. Mert bizonyosan minden rádiós tudja, hogy a felolvasásoknak a hallgatósága is más, a hatásfoka is. (Egyébként erre már 2004-ben sem volt pénze a rádiónak, a Szabó Magda-regény felolvasása akkor készült.) Arra serkenteném tehát a rádiós szerkesztőket (bár tudják ezt ők maguktól is), hogy dramatizálható művek esetében tartózkodjanak a több napon át tartó felolvasástól, hagyják ezt meg olyan műveknek, amelyek kifejezetten ezt igénylik. (Pl. a múlt héten Széchenyi István Hitelje, vagy az említett Szentkuthy-napló.)

Csak nehogy ezzel meg Kézdy vagy Molnár Piroska szoruljon ki a rádióból.