2008.06.10. 06:48
Futballszerelem
<p>Évezredek óta tartja magát a vélekedés, hogy az igazi szerelem örökké tart. Próbálkoznak is ezzel az örökkévalósággal a fiúk, a lányok, a férfiak, meg a nők, ám – valódi tisztelet a kivételnek – elég ritkán jön össze a sírig tartó lamúr. <STRONG>Tóth Csaba Zsolt jegyzete.</STRONG></p>
Más viszonylatban viszont tehetségesebbek és fogékonyabban vagyunk a „mindhaláligra”: példának okáért a magyar lakosság egy jelentős része hibátlan és közeli kapcsolatot ápol a labdarúgás nevű sportággal, s most éppen a maratoni szeretkezés elején tart.
Megkezdődött, és még sokáig tart a futball Európa-bajnokság, naponta két menet (összecsapás) garantált, s bizony máris sokan elmerültek az élvezetekben.
Ami nem is csoda: csúcsteljesítményt nyújt közös szerelmünk, a foci, látványosságban és forró pillanatokban nincs hiány már eddig sem, és nyilvánvaló, hogy a valódi orgazmus (az egyenes kieséses szakasz) még hátra van.
Van itt minden, aki kell, bensőséges, ám mégis láttatni érdemes hangulat, izgalmas szituációk, meglepő pózok és helyzetek, és persze szenvedély, izzás ezer fokon. Persze van, aki a franciázásban hisz, mások spanyol bikának képzelik magukat, míg sokan olasz szeretőt szeretnének: ki-ki vérmérséklete szerint lesz odaadó valamely csapattal kapcsolatban.
A legjobban nyilván akkor éreznénk magunkat, ha magyar betyár felfelé álló, pödört bajszáról beszélhetnénk, ám az a bajusz évtizedek óta lekonyulóban van: marad tehát a közös Európa és a közös nyelv, a futball – félig-meddig nélkülünk.
De azért persze a focit teljesen nem vehetik el tőlünk: ez a szépség a mienk is, mindörökre. E-mail:
