Dumafesztivál

A 3 nap alatt 2 színpadon 9 stand up-os adja majd a hangulatot, bemutatni nem igazán kell őket, hiszen az elmúlt másfél évben többször is nagy sikert arattak a hétköznapokból merített, ám nem mindennapi poénjaikkal a debreceni Lovardában.

A Vekeri-tó mellett, a Campus Fesztiválon sem fogunk bennük csalódni, hiszen mindannyian nagyon szeretik Debrecent és az itteni közönséget.

Ráadásul, ha szerencsénk van, akkor fellépés után elkaphatjuk a nagy dumásokat, akik biztos benne lesznek egy igazi fesztiválos sörözésben.

Kiss Ádám:

„Felemelő érzés Debrecenben szerepelni, erekcióközeli állapotban nyomtam végig a legelső 30 percet.

Mikor utána hazamentem, mondtam otthon, hogy anya, képzeld, voltam Debrecenben, felléptem a Lovardában és nagyon sokan voltak.

Elhiszem kisfiam, válaszolta, mire azt feleltem, hogy szerintem nem hiszed el, amit gondolsz, azt szorozd meg ezerrel.

Tényleg, az a Paradicsom, és szeretnék a Vangelis zenéjére bevonulni. A meghódítás, az nagyon jó lenne.”

Hadházi László (Debrecen):

„Budapesttől, Balassagyarmattól, Szombathelytől, Zalaegerszegtől, Pécstől, Szegedtől, Székesfehérvártól, vagyis az összes dumaszínházas helytől én lakom a legmesszebb. Az azonban nagyon-nagyon jó érzés, hogy Debrecen a fellegvára lett a Dumaszínháznak, itt vannak a legtöbben.

Annak a művésznek, aki még nem lépett fel ekkora tömeg előtt, meglepő lehet, hogy mekkora egy nevetés ereje itt Debrecenben. Egy rózsapatronos és egy valódi pisztoly hangja közötti különbséghez tudnám hasonlítani. Teljesen más érzés, mikor több száz ember nevet egy poénon.”

Litkai Gergely, a Dumaszínház vezetője:

„Személyes kedvencem nincsen, de mindenkitől van 4-5 perc, amit bármikor hallok, nagyon-nagyon tudok röhögni.

A múltkor Kőhalmi Zoltánon konkrétan sírtam a nevetéstől, de Beliczai Balázsnak és Aranyosi Péternek is vannak olyan anyagai, amiken nagyon jól tudok mulatni. Nekünk az volt a célunk, hogy mindenki más legyen, de ugyanannyira szórakoztató.”

Szőke András:

„Egyetemi rendezvényeken fel szoktam lépni, ott vagyok nyári programokon. Jó a kapcsolatom az egyetemistákkal, csak van egy gátló tényező: ha belenézek a tükörbe, látom, hogy 45 éves vagyok.

De a humor néha átsegít a nagy generációs különbségeken, a hülyeség miatt elfogadnak. Csajozni nem szoktam, érdekes módon a vicces műsorokkor fiúk jönnek oda autogramot kérni.”

PROGRAMAJÁNLÓ