2008.07.04. 14:39
Visszatér Debrecenbe a szocializmus
<p>Debrecen – Kiterítve és megcsonkítva fekszik Sztálin elvtárs a Modem belső udvarán. Legalábbis az egykor a Felvonulási téren álló, 1956-ben ledöntött szobrának rekonstrukciója. <DIA alt="Szocreál kiállítás nyílik a Modemben 2008.07.04." height="700" width="900"><A onclick="return open_window( /pubs/Bildserie/Szocre_l_ki_ll_t_s_ny_lik_a_Modemben_2008_0/index.shtml , SERIE ,900,700)" href="about:blank"><IMG height="13" alt="Szocreál kiállítás nyílik a Modemben 2008.07.04." src="http://apps.haon.hu/bilder/icons/kamera.png" width="13" border="0" /></A></DIA></p>
A Modemben július 10-én megnyíló szocreál-kiállítás egyik emblematikus darabját azért kellett kezétől, lábától átmenetileg megfosztani, mert mű a talapzattal együtt tízméteres, és másképp nem fért volna át az ajtón – jelezte Gulyás Gábor ügyvezető a pénteki sajtótájékoztatón. A szocialista realizmus 1949 és ’56 közötti jeles darabjait bemutató tárlat után, július 24-étől ugyane korszaknak a hétköznapjait láttatja dokumentarista szemmel a Modem, majd a korszak képregényművészetét tárják a nagyérdemű elé augusztustól. Szintén a jövő hónaptól látható majd a Lenin visszamegy a sírba? munkacímű szoc art-, illetve kortárs orosz képzőművészeti kiállítás, melynek kurátora, a nagy nemzetközi tekintélynek örvendő, ám a Tretyakov-képtár kortárs gyűjteményétől elbocsátott Andrej Jerofejev – aki több, Oroszországban botrányosnak tekintett kiállítást rendezett – pénteken a Modembe érkezett, az augusztus közepén nyíló tárlat utolsó egyeztetései végett.
A művészettörténész a gyakran szovjet pop artnak is nevezett szoc artot ismertetve többek között rámutatott: ennek az irányzatnak az egyik fő sajátossága a tartalom és a megvalósítás módja közötti óriási diszharmónia. Mint például a szibériai játékfiguraként ábrázolt pártvezető, vagy a hatalmas mozgó fülekkel megjelenített Andropov-szobrocska. Ugyanakkor nem karikatúrákról van szó – hangsúlyozta Jerofejev. Szavai szerint a szoc art alkotója a társadalom naiv hangját képviseli. Nem lázad, szereti a hazáját, a pártvezéreit – csak egyszerűen nem érti a hatalom nyelvezetének formáti. Ezért a maga nyelvén próbál meg beszélni róla. És épp ez a pozíció rombolja le végül a hatalom (képi) nyelvét. S épp ezek miatt nem tudott mit kezdeni ezekkel az alkotókkal, ezzel az irányzattal a szovjet hatalom.
Az elbocsáttatását illetően, valamint a modern képzőművészetet övező botrányok kapcsán Jerofejev többek között arról beszélt, hogy napjaink Oroszországában elkezdődött egy olyan folyamat, amely az ultrajobboldal hangján szól, s a modern művészt szégyenfoltnak kiáltja ki, egy kéjvágyó figurának, amelyet el kell pusztítani. A szex, a nem épp fennkölt beszéd, illetve a vallási jelképek, témák tabunak számítanak.