Helyismereti játékunk megfejtése

Ne rohanjunk ennyit előre az időben, hanem menjünk vissza a múltba, és tekintsük át egy kicsit a történelmet. A temető története igen régre nyúlik vissza. Mivelhogy Debrecen mindig is erős református város volt, az 1700-as évekre szinte egyetlen római katolikus vallású család sem maradt a városban. Csak 1714-ben kezdtek ismét visszatelepedni a katolikus vallásúak. Mivel az 1714-1715-ös Pozsonyi országgyűlés azon feltételek mellett iktatta be a szabad királyi városok közé Debrecent ha a katolikus templom és a ferencrendi rendház részére telket jelöl ki, amely maga után vonta egy új katolikus temető kijelölésének szükségét is.
Ez meg is történt 1716-ban, amikor a városi tanács az új plébániának átadta a város északi részén elterülő telket. Gróf Kállay János tiszántúli területi táblaelnök 1774-ben építette a félkörös szentéllyel, oromzatos huszártoronnyal és nyolcfülkés sírbolttal rendelkező provincionális barokk stílusú kápolnát a temető legmagasabb pontjára. Az épületet a szent kereszt tiszteletére szentelték fel.

A temetőt 1932-ben zárták be, ekkor celebráltak misét utoljára ezen a helyen. Azután a kápolna hosszú évtizedeken keresztül elhagyatottan állt a helyén. A 60-as, 70-es években a temető nagy részét felszámolták és beépítették. Az egyház többször is kísérletet tett a kis kápolna renoválására, de a 70-es, 80-as években teljesen az enyészetnek indult a megmaradt temetőkerttel együtt. Egy-két évtizedig csövesek lakhelye volt, a megmaradt sírok nagy részét feltörték, kirabolták, meggyalázták.
1986-ban egy francia festőművész Gilbert Lupfer felfedezte ezt a megromlott állapotban lévő építészeti gyöngyszemet, és elhatározta, hogy akár ingyen is restaurálja az épületet. A szép elképzelésből azonban nem lett semmi.

A felújítást végül az egyház végeztette el.  Néhány diák a sírkert felújításában is  részt vett.

A városvédők és az értékmentők kezdeményezték az egyháznál a nyilvánosság bevonását, megszervezték a nyílt hétvégét, kiállítást rendeztek be a széleskörű tájékoztatás érdekében, előadásokat, tájékoztatókat tartottak, két napon keresztül ügyeletet láttak el.

Mindezt azért, hogy a debreceniek megismerjenek egy újabb megmentett értéket, illetve felhívják a figyelmet arra, hogy a megtartásához széleskörű összefogásra lesz szükség.

Napjainkban ismét teljes pompájában láthatjuk a Szent Anna kápolnát, amelyet vadonatúj kőkerítéssel keítettek körbe, védve ezzel a még megmaradt impozáns sírokat is.

Pereszlényi Csaba írása

forrás:Gothic.hu