2008.09.05. 10:37
Gazdálkodjunk vele okosan!
<p>Budapest – Az időkihasználást befolyásoló tényezők közül a lakosság legnagyobb arányban a stressz negatív hatásait hangsúlyozza. A többségre jellemző, hogy igyekszik idejét beosztani, de néha a tervek nem valósulnak meg.  <A href="http://www.haon.hu/hirek/im:haon:newspaper-hbntippek/cikk/osszuk-be-az-idonket/cn/haon-news-hbn_01-20080905-100804"><IMG height="13" src="http://archive.haon.hu/bilder/icons/download.png" width="13" border="0" /><B>Osszuk be az időnket</B></A> [.pdf - 66KB]</p>
Talán épp ezért – sokak számára fontos a rugalmasság - állapította meg egyebek mellett a GfK Hungária tavaszi vizsgálata.
A nőknek rosszabb
Áprilisban 1000 főt kérdeztek meg arról, hogyan gazdálkodik idejével. Ennek keretében a 15-69 éves korosztály megkérdezettjei 15 állítást értékeltek 1-4-ig terjedő skálán, ahol az 1=nagyon jellemző, 4=egyáltalán nem jellemző.
A kutatás eredményeiről általában el lehet mondani, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló 2000. évhez képest lényeges változás nem állt be a lakosság időhöz és az azzal való gazdálkodáshoz való viszonyában.
A legtöbben továbbra is arról tettek említést, hogy a stressz nagyon rossz hatással van rájuk (átlag: 2,1). Érdekes tény, hogy ezt az állítást az inaktívak önmagukra nézve ugyanannyira igaznak vélik, mint a foglalkoztatottak, tehát nem feltétlenül a munka a kizárólagos stresszor.
Ugyanakkor az is látszik az adatokból, hogy a nőkre saját bevallásuk szerint sokkal rosszabbul hatnak a stresszes helyzetek, mint a férfiakra. A stresszel összefüggésben kíváncsiak voltak a kutatók arra is, mit gondolnak a megkérdezettek saját teljesítményükről, amikor szorít az idő. E tekintetben a két nem között nincs különbség, viszont 2008-ban már egy picit kevésbé jellemző a lakosságra, hogy „időprésben” jobban teljesít.
Igyekszik beosztani
Általában igyekszik a többség beosztani az idejét, de gyakran végképp másképp alakul a helyzet, mint ahogy tervezte. Talán épp ezért legalább ennyire jellemző az, hogy az egyén számára fontos a rugalmasság és az, hogy ne kelljen túlságosan beosztani az idejét.
Ez utóbbi tényező 2000-hez képest egy picit fontosabbá is vált, mint bármely másik – meglepő módon épp a legidősebbek (60-69 évesek) körében volt a legnagyobb a változás 2000-hez képest.
Ugyanakkor a rugalmasságot azonos mértékben preferálják az aktív foglalkoztatottak és az inaktívak is szemben a 2000-res adatokkal. Ezzel összefüggésben jellemzően a hölgyek érzik inkább úgy, hogy alig jut idejük magukkal foglalkozni.
