2008.09.17. 10:18
Magyarok a szomszédban
<p>Kissé megfeledkeztünk a külföldi magyarjainkról, de egyes szlovák minisztereknek köszönhetően újra felszínre törtek a problémák, és mindez rávilágított arra, hogy a Kárpát – medencében még mindig feszült a helyzet. <STRONG>Rambíró jegyzete.</STRONG></p>
A történelem során korábban szinte mindenütt, illetve egyes országokban ma is általános felfogás volt az egy ország egy nemzet elv, ezért próbálták beolvasztani a nemzetbe a többi népcsoportot, vagy elüldözni, vagy elpusztítani őket.
Mára azonban számos törvény védi a kisebbségeket a demokratikus országokban. Így mondjuk Magyarországon és a Kárpát-medence többi országában is léteznek ilyen törvények, illetve az EU is tesz ajánlás szintjén javaslatokat, de szögezzük le: uniós szinten ma nem léteznek rögzített kisebbségi jogok. Sőt egységes uniós kisebbségpolitika sincsen.
Amíg az Európai Unió jelmondata az „Egység a sokféleségben” azt sugallná, hogy az EU egyesíti az európaiakat a közös békéért, jóért, addig a kisebbségi témában meglehetősen gyenge lábakon áll a rendszer.
Így fordulhat elő olyan, hogy nem avatkozik bele az országokban tapasztalható nemzeti ellentétekbe.
Amíg nálunk is megfigyelhető egy ilyen ellentét a magyarok és az egyetlen etnikai kisebbségünk, a cigányság között, addig ennél rosszabb viszonyokat tapasztalhatunk a környéken főleg Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és Szerbiában, ahol a szenvedő kisebbség a magyarság, bár az utóbbi időben csitultak a hangok (vagy kevesebb információ jut el a honi médiából) a magyarok veréséről, vagy nyelvi kérdésekről, vagy az oktatásról… stb.
Most konkrétan, amiért újra felszínre került a téma, az egy bizonyos szlovák oktatási miniszter beszéde, ami szerint szigorítani kellene a nyelvtörvényt, a kormányzati indoklás szerint azért, mert a magyar iskolákban tanulók nem tudnak rendesen szlovákul, "márpedig tudniuk kell".
Vagy itt van állandó, magyarokat sértő szónokunk, Ján Slota miniszter legújabb beszéde is, amiben kifejti, hogy Magyarországon valami hasonló készülődik, mint a múlt század harmincas éveinek elején, amikor "egy alacsony bajszos emberből 1933-ban német birodalmi kancellár lett".
Na most erre, mit mondjunk? Ki volt az, aki lovas bohócnak nevezte Szent Istvánt, Göncz Kingát kócos asszonynak degradálta, Csáky Pált meg egyszerűen „ganénak” minősítette? Ki volt az, aki Szlovákia területi integritásának veszélyével, a magyarok autonómia-törekvéseivel riogatja a szlovákokat, miközben olyan térképet nyomtattat, amin Magyarország rajta sincs, csak egy „nagy” Szlovákia?
Vagy ki volt az, aki azt mondta, hogy üljünk tankokba, és Budapestet tegyük a földdel egyenlővé? Visszatérve a „kis bajszos ember” hasonlatra, azt lehet, hogy nem itthon kellene keresni.
Na most, ha itthon valaki hasonló kijelentéseket tenne, vagy törvénytervezet lenne például arról, hogy korlátoznánk a nemzeti nyelvhasználati jogot, akkor biztosak lehetnénk abban, hogy Románia, vagy Szlovákia nem menne el szótlanul, ilyen könnyen a történtek mellett.
Másrészt jó lenne, ha már az EU nem tesz semmit (ha elméletileg ez a kisebbségek Európája, akkor mindez elfogadhatatlan), akkor legalább a magyar állam határozottabb kiállást tanúsíthatna külhonban élő magyar társainkért, és nem feltétlenül kellene szótlanul eltűrnie az ország folyamatos megsértését.