„Megöltem két barátomat”

„Együtt indultunk el a barátnőmmel. Ez volt az első eset, hogy ittasan ültem be a volán mögé. Azt gondoltam, két-három sörön nem múlik semmi. Azonban előzés közben rosszult mértem fel a szemből jövők távolságát, így nem maradt más, mint félrerántani a kormányt.

A következő emlékem már csak az, hogy felébredek a kórházban, ahol közlik velem, hogy a szerelmem halott. Valószínűleg börtönbe kerülök, de engem már ez sem érdekel.”
(Krisztián, 23 éves)

„Soha nem fogom elfelejteni a 18. születésnapomat: a szüleimtől autót kaptam, a barátaimtól pedig extasy-t. Hárman együtt indultunk a diszkóba, én észre se vettem, hogy túl gyorsan hajtok.

Nem tudtam bevenni az egyik kanyart, s felborultunk. Egyikünk sem volt bekötve. Én megúsztam, de nem tudom kiverni a fejemből, hogy megöltem két barátomat.”
(Imre, 18 éves)

„A haverom azt mondta, hogy nem ivott, így nyugodtam beültem mellé a kocsiba. Későn vettem észre, hogy teljesen be van állva.

Szóltam neki, hogy álljon meg, mert kiszállok. Ő elkezdett húzni, hogy milyen beszari vagyok. Nem hagytam magam, és végül megengedte, hogy kiszálljak. Én hazasétáltam, ő nekiment egy fának. Ma is tolószékben ül.”
(Dani, 19 éves)

„Szombat este autóval mentem a buliba a barátommal. Több ismerősünk is hozott füvet, Karcsi több körbe is beszállt.

Mikor megkérdeztem, hogyan megyünk így majd haza, azt mondta, nyugodjak meg, ő ettől csak jobban vezet, és amúgy sem ivott. Szavai hatottak, hajnalban elköszöntünk a többiektől, és elindultunk haza. Innentől semmire sem emlékszem.

Valószínűleg elaludtam, és a rendőrök szerint Karcsi is, a volánnál. Két éve volt, de még most is hiányzik.”
(Évi, 21 éves)

„Csak egy füves cigit szívtam egy partiban, azt hittem, ez semmit nem számít, mert elég jól vezetek. Az unokatesóm is velem volt, amikor összeütköztünk egy teherautóval.

Én megúsztam, Roland meghalt. Azóta nem tudok a családom szemébe nézni. Soha nem leszek már a régi.”
(Marci, 21 éves)

„Laci az új autóval jött aznap a diszkóba. Elég sokat sokat ittam, én is, ő is. Úgy volt, hogy ő visz haza, de én még maradtam egy lány miatt. Másnap tudtam meg, hogy nem érkezett meg, egy fának rohant, és azonnal meghalt.

Soha nem bocsátom meg magamnak, hogy hagytam autóba ülni a legjobb barátomat olyan állapotban.”
(Dávid, 22 éves)

„A srác, akivel táncoltam a diszkóban, felajánlotta, hogy hazavisz. Örültem neki, mert elég messze lakom. Ahogy beültem mellé, és elindult, rögtön elkezdett vagánykodni.

150-re felgyorsított, rángatta a kormányt. Igazi halálfélelmem volt. Sírva könyörgtem, hogy hagyja abba. Végül lelassított, és hazavitt. Soha többé nem akartam találkozni vele.”
(Niki, 19 éves)

„Hazafelé mentünk már, jó kedvűen, a sofőr kivételével mind részegen. A piros lámpánál beállt mellénk egy terepjáró, a vezetője pedig jelezte, benne lenne egy kis gyorsulásban.

Mi persze bíztattuk Nándit, hogy ne hagyja magát. A verseny nem tartott sokáig, egy harmadik autó előzése közben kisodródtunk, és felborultunk. Két barátomat vesztettem el azon az estén, én megúsztam kar- és lábtöréssel.”
(Viktor, 20 éves)

„Az volt az első alkalom, hogy a szüleim megengedték, hogy elvigyem a kocsit. Összeszedtem a barátnőimet, aztán elindultunk bulizni. Remek volt a hangulat, énekeltünk, körbe járt a pezsgősüveg.

Én is meghúzam egyszer-kétszer. Aztán rá akartam gyújtani, de a cigi kiesett a számból. Csak egy pillanatra néztem le, de mire újból felpillantottam a szembe sávban találtam magam.

Már csak a kormányt félrerántani maradt időm. Az anyósülésben ülő legjobb barátnőm meghalt. ”
(Eszter, 20 éves)

A cikk itt folytatódik, kattintson tovább érdemes!