Egyszerű hiszti a pánikbetegség?

Több mint nyolcvanezer forintnyi tartozás. Minimálbérből, egyedül, albérletben élő Andreának megterhelő ezt kifizetni. Persze mondhatjuk, nem kellett volna túlköltekezni, szép új ruhákat venni, és akkor nem lenne probléma. Na ja, a hátralék azonban egy telefontársaságnál van.

Tudja a lány is, hogy nem kifogás, hatalmas számláját azonban kórságának köszönheti. Ő ugyanis pánikbeteg. Egyre inkább beférkőzik ez a szó a köztudatba, legtöbben azért még mindig hisztiként gondolnak rá. Van is benne valami, hiszen hasonló tüneteket produkálnak. Szorongás, verejtékezés, remegés, légszomj, halálfélelem, amit ekkor érez a beteg. Andi tisztában van azzal, hogy orvosi ellátásra van szüksége, hiszen nem mer egyedül haza menni, fél bárhol legyen is. Kezelik ugyan, gyógyszereket tömnek belé, mégsem segít. Akkor nyugszik meg, ha a tíz perc- fél órás rohamai alatt vagy után beszélhet valakivel.

Mondhatja azonban ezt a mobilszolgáltatónak, csupán annyit sikerült eddig elérnie, hogy részletekben kell törlesztenie. Depressziója előrehaladott, párkapcsolatában feszültségforrást jelent viselkedése. „Nehéz tolerálni a megmozdulásait. Eleinte nagyon sajnáltam, de sokszor nem bírom elviselni, pedig szeretem. Azt reméltem régen, hogy állapota javulni fog.” –mondja a barátja.

Elsőre valóban hétköznapinak tűnik, mintha teljes életet élne. Betegsége miatt azonban kimarad sok mindenből. Megkeserítik életét a pánikrohamok, amik amúgy nyugodt helyzetben is előjöhetnek.

Nem csak neki azonban. Magyarországon több százezerre tehető azok száma, akiknek hasonló panaszaik vannak. De pusztán töredéküket kezelik megfelelően. Sokan nem érzik át a felelősséget, ha környezetükben ilyennel találkoznak. Pedig a rokonoknak, barátoknak kellene mihamarabb észlelni a tüneteket, és gyorsan, mielőtt még súlyosbodna a helyzet, elkísérni szakemberhez. Különben az is előfordulhat, hogy betegsége végkifejleteként öngyilkosságba menekül a szerencsétlen.