2008.10.15. 06:22
Nem mindegy, hova jár a gyerek bölcsibe
<p>„Volt olyan, hogy nem hagyta abba a sírást a kisfiú, a gondozónőnek pedig elég rossz napja volt. Ennek a kettőnek pedig az lett az eredménye, hogy megfogta a gyereket a két vállánál, és megrángatta, hogy térjen már magához, nem egyedül van a csoportban.”</p>
Idehaza nem elég egy fizetés a megélhetéshez, így általában anyunak is el kell járni dolgozni. Na de hova tegye a házaspár a csöppséget? Bármily nehéz is tőle megválni, ahhoz, hogy meg tudják neki venni a pelust és a szinte aranyárban mért bébipapit, a nap egy részét külön kell tőle tölteni. Van hely természetesen a három év alattiaknak, még annak ellenére is, ha egyre több ovit és bölcsit zárnak be. De kérdés, hogy jó kezekbe kerül-e.
Egyik ismerősöm bölcsődében dolgozik, így nap nap után látja, hogy mit művelnek a dajkák a csemetékkel. „Én nem kétlem, hogy elvégezték az iskoláikat, amik kellenek ehhez a szakmához, de sok olyat tapasztaltam már, ami nem egy bölcsődébe való.” – mondja. Nem egy rossz környékről jön az információ, tehetős szülők okos gyermekeire vigyázó hölgyekről van szó.
„Volt olyan, hogy nem hagyta abba a sírást a kisfiú, a gondozónőnek pedig elég rossz napja volt. Ennek a kettőnek pedig az lett az eredménye, hogy megfogta a gyereket a két vállánál, és megrángatta, hogy térjen már magához, nem egyedül van a csoportban.” A hangos szó még ugye beleférne a nevelésbe, na de úgy van vele minden szülő, hogy a sajátjára csak ő emelhet kezet.
„Előfordult már az is, hogy a gyerek bekakált, de nem volt kedve tisztába tenni a kedves dajkának, így egész délután a saját ürülékében volt a nem szobatiszta bölcsis. Persze mire jött a szülő, addigra rendbe rakta. Előttük mindig nagyon kedvesek és aranyosak, de azért az anyukák és apukák egy része tisztában van vele, hogy csak előttük játsszák magukat.”
Nem biztos tehát, hogy a civilizált világban már néha alulértékelt anyai ösztön, mely azt súgja: „a gyermek csak az én kezemben és az én szemem előtt van biztonságban”, s amely oly nehezen ereszti el a kicsit, csalóka lenne.
A megoldás talán az lehetne, ami már több európai intézményben megvalósult már. Ott a csoportokba kamerát szerelnek, és így a szülő akár munka közben is nyomon követheti interneten keresztül, hogy éppen mit művelnek szeme fényével.