2009.03.06. 07:50
Hova megy a debreceni, ha fáj?
<p>Hétvégén és ünnepnapon<br /> nyugodtan lehetünk rosszul Debrecenben, akkor<br /> biztosítják ezt a<br /> szolgáltatást, hétköznap viszont<br /> szenvedésre vagyunk ítélve.</p>
Mit csinál Hajdú- Biharban az,
aki hétköznap éjszaka iszonyatos
fogfájásra ébred? Nyilván
az első, hogy a rózsaszín
fájdalomcsillapítóhoz nyúl.
A párom is így tett. Ha azonban
két- három pirula sem segít,
irány a fogászati ügyelet. Vagy
mégsem?
Nem hát, olyan ugyanis nincs. Nem csak
Debrecenben, az egész megyében
sem. Hétvégén és
ünnepnapon nyugodtan lehetünk rosszul, akkor
biztosítják ezt a
szolgáltatást, hétköznap
viszont szenvedésre vagyunk
ítélve.
Hajnali 1:40- keresgélés a neten, hova is
menjünk. Az adatok alapján
felesleges az
öltözködés, hiszen egyetlen
fogász sem rendel. Mindenesetre felhívjuk
az orvosi ügyeletet, hátha több
infója van, de csak szomorú
híreket hallunk.
Egy telefon az ügyeletes patikának, miben
tudna segíteni. Rózsaszín pirula,
ennél erősebbet nem is adhat orvosi
vény nélkül. Na ja, csak orvos sincs
a fasorba sem. Akkor hagyjuk!
Haza hát a szülői házba, milyen
hasznos most a házi patika. Egy kis ez,
egy kis az. Ki tudja, melyik fog hatni. Azért
még beugrunk a gyógyszertárba
visszafelé, hátha adhat helyi
érzéstelenítőt,
fertőtlenítőt, bármit, mert
nagyon fáj. Talán
álmából ébresztjük a
patikust, soká tart, míg kiér
hozzánk.
Haja zihlált, kicsit kómás is
még. Ismét nemleges választ
kapunk, s egy „kedves” tanácsot,
menjünk fogorvoshoz.
Kösz. Mi erre nem is gondoltunk. Már csukja
ránk az ablakot, mikor rákérdezek,
hogy ugyan hol van ilyenkor fogász, mert azt
mondták sehol. Mondja a címet.
Biztos hogy ott fogadnak? - kérdezem. Persze-
jön a válasz, amivel egy időben be is
zárul az ablak. A két hely
között a távolság-
pusztán harminc perc gyalog.
Odaérünk, természetesen a kapu
zárva, csengő sehol.
Köszönjük szépen a
segítséget. Csak még azt nem
tudjuk, hogy a roppant kedves és őszinte
gyógyszertárosnak vagy a magyar
egészségügynek adjunk
hálát.
megyében is lenne rá igény
félfogadás