Mitől lesz vagány a debreceni fiú?

Ilyen korú fiú ült mellém

még diákmunkás koromban. Nem

nézek ki annyinak, amennyi vagyok, így

ismerkedni próbált. Nem vette

észre azonban, hogy szép a szemed,

jól nézel ki nem hat meg és nem

csupán azért, mert már

főiskolás voltam.

Elmerült történeteiben, amiket sorra

osztott meg velem. Napsütéses

délután lévén attól

féltem, hogy felbátorodva vélt

sikerességén még

sétálni is elhív, de

szerencsére nem így történt.

Már-már azt hittem, hogy veszett fejsze

nyeleként otthagy végre és soha

többet nem találkozom vele.

Erőlködött még egy kicsit, s a

későbbi beszélgetésünk

időpontját is szóba hozta-

hátha egy műszakban leszünk. Én

meg éppen ettől féltem.

Kérte a számom, de hát

munkaruhánk nem takart szerencsére sem

tollat, sem papírt. Legalábbis azt

hittem.

Pálcikalábakat takaró

rövidnacija zsebéből egyszer csak

előhúzott egy komolynak tetsző, fekete

névjegykártyát. Éppen

úgy, mintha pénzügyi

szakemberként dolgozna, és fejében

az motoszkálna, na majd én

kezelésbe veszem az ügyeidet.

Kezembe nyomta hát a papírt, és

hanyagul annyit szólt: Vegyél fel akkor

msn-en.

„Nekem a megtiszteltetés”-

gondoltam. X.Y., tanuló, telefonszám

és msn cím.

Ezért érdemes volt

elsétálni a nyomdáig.

Először ki akartam dobni, de inkább

megtartottam. Erről mindig eszembe jut, hogy

milyen apróságoktól megnőhet

az ember önbizalma.

BZS.

• A flört művészete
• Melyik az udvariatlan? A pincér

vagy a vendég?

buszmegállói

- Ezt keresi a nőkben