Romba dől az ország

Úgy tesznek, mintha nem tudnák pontosan,

hogy mennyibe is kerül egy-egy

újonnan rájuk sózott feladat. De,

vajon tényleg az lenne a céljuk, hogy

totális anyagi csődbe

taszítsák az

önkormányzatokat?

S ezzel, mit érnek el? Azok az emberek, akik

így is a létminimumon (vagy épp

alatta) tengetik mindennapjaikat egy-egy faluban, mit

tehetnek, ha településük vezetői

bejelentik: ennyi volt, nincs tovább?!

Kalákákba szerveződnek

önfennatartásra? Vagy elvándorolnak

a legközelebbi városba, ahol egy

szobakonyhába húzódva

várják a véget? (Többre nem

is futná, hiszen egy-egy családi

ház, még ha kacsalábon forog sem

ér többet, mint egy városi

lakás.) Vagy a hajléktalanlét

vár majd rájuk? Akkor akár

borítékolhatjuk is, hogy a

kistelepülésekről

„meginduló” tömeg

előbb a közepeseket, majd a

nagyokat rántja magával, hiszen

akkora tartalékkal egy sem rendelkezik, hogy

ennyi bajbajutottat segítsen. Mit tesznek majd?

Bezárják a kaput, s fallal védik

magukat az éhezőktől? S, ha most azt

gondolják, hogy H1N1-es

lázálmomban írom mindezt,

tévednek! Sajnos, reálisan nézve

lehetőségeinket, ez a jövő

körvonalazódik számunkra. Már

látom lelki szemeim előtt a

szalagcímeket: „Illegális

fakivágások miatt tűntek el az

erdők Magyarországon!”,

„Élelmiszerlopás miatt a multik

elhagyják az országot”,

„Már csak két városban nem

törtek ki utcai harcok”…

Ébresztő! Ezt nem

várhatjuk/várhatják meg.

Valamit sürgősen tenni kell, mielőtt

bedől az első, s rántja magával

az összes többit, romba döntve ezzel az

egész országot.