És mondd, mit ér vele?!

A külföldi turista odalép a

rendőrjárőrhöz, és angolul

azt kérdezi tőlük, hogy merre van a

Kossuth utca. Mivel válasz helyett csak egy

zavarodott mosoly érkezik, a messziről

jött ember megpróbálja

németül, olaszul, sőt franciául

is, de nem lesz okosabb, ezért bosszúsan

legyint és odébb áll. - Milyen

jó ennek  a külföldinek, hogy

ennyi nyelven beszél! – sóhajt fel

az őrmester, mire a kollégája:

na és, mit ért vele?!

Nem szeretnék senkit megbántani, de a

felméréseket olvasva van egy olyan

érzésem, hogy sok mai fiatal éppen

úgy vélekedik a

nyelvtudásról, mint a régi pesti

vicc rendőrpárosa.  Irigylik azt,

akinek van, ugyanakkor egy gazszálat sem

tesznek keresztbe azért, hogy nekik is legyen.

Érdekes kettősség, hogy

miközben immár egyre több

kistelepülés általános

iskolájában is jól felszerelt

nyelvi laborok várják a

tizenéveseket, ötezer végzős

egyetemista közül ezren azért nem

vehetik át az oklevelüket, mert nincs

meg a nyelvvizsgájuk.

A felsőoktatás bennfentesei a

középiskolákra mutogatnak,

mondván, „mi már csak hozott

anyagból dolgozunk”, de ugyanez igaz lehet

a közép- és az

általános iskola

viszonylatára  is. Ahelyett, hogy az

illetékesek továbbra is egymást

okolnák, talán inkább egy

asztalhoz kellene ülni, és

néhány dolgot alaposan

végiggondolni.

Például: hogy is van az, hogy

miközben nálunk a

gépészmérnöknek

jelentkezők 61 százaléka

egyetlen idegen nyelvet sem beszél, a

kolozsvári egyetemről érkezett,

és az egyik debreceni

nagyvállalatnál tárt karokkal

fogadott pályakezdő

mérnökök angolul, németül

és franciául is szalonképesek.

Természetesen a két

anyanyelvükön (a magyaron és a

románon) kívül.

Petneházi Attila

E-mail:[email protected]