MH 5. Bocskai István Lövészdandár: Merülés a Ferenc József cirkálóhoz

Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár négy katonája vett részt azon a búvárrégészeti expedíción, amelyre május utolsó hetében került sor az Adriai tengeren. A 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljnál szolgáló harci búvárok egy katonai-civil együttműködés keretében segítettek feltérképezni a Ferenc József cirkáló roncsát.Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének egykori büszkeségét az I. Világháború befejezését követően francia felügyelet alatt munícióraktárként használták. 1919. október 17-én egy heves vihar alkalmával a cirkáló felborult és elsüllyedt - a 17 fős francia őrszemélyzettel együtt. A hajó negyvenöt méter mélyen, a montenegrói és a horvát határ találkozásánál fekszik a tengerben.

Ide indult Debrecenből az expedíció, amelynek során Miklós Bence zászlós, Molnár Zsolt törzsőrmester, Bíró Lajos őrmester és Hollós Péter szakaszvezető a víz alatti biztosításban, a roncs állapotának pontos dokumentálásában, illetve az eddig nem tisztázott részletek vizsgálatában működött közre.

A csapat – a tizennégy órás utazás fáradalmait kipihenve - május 26-án hajóra rakodta és alaposan ellenőrizte a felszerelést. Az expedíció vezetője, Czakó László ismertette a pontos teendőket, majd sor kerülhetett az első, úgynevezett felkészítő merülésre. Mivel ilyen mélységbe ritkán jutnak a magyar harci búvárok, szokniuk kellett a megnövekedett nyomáskülönbség miatti speciális merülési technikát. Először 35 méterre merültek, ahol 20 percet töltöttek. Ezt követően emelkedtek fel először 9, majd 6, végül három méterre, gyakorolva a dekompressziós megállókat.

A második napon az expedíció tagjai végre lemerülhettek a Ferenc József cirkálóhoz. Míg a technikai búvárok a hajó segédkormányát vizsgálták, illetve a cirkáló elsüllyedésének - eddig rejtve maradt - okait kutatták a roncson, a katonák a kutatók biztosítását végezték, valamint a merülést filmezték és fotózták. A körülmények megfelelőek voltak, a munka végeztével viszont egy plusz dekompressziós megállót kellett beiktatni a (gyakorláshoz képest) nagyobb mélység miatt.

Május 27-én a hajó parancsnoki és hadműveleti központjának a felderítése, valamint a feltárás dokumentálása volt az elsődleges feladat. A jó látótávolságnak köszönhetően hamar megtalálták a keresett részt a roncson, így a délután a merülés során összegyűjtött bőséges információ feldolgozásával telt.

Az utolsó napon még a szerencse is rámosolygott a búvárokra. A látótávolság annyira megnőtt, hogy lehetőségük nyílt messzebbről is megfigyelni, fotózni és lefilmezni a csatacirkálót. A 100 métert meghaladó hosszúságú hajótest még így sem látszott egyben, de a 20 méteres roncsrészeket ábrázoló fényképek összeillesztésével teljessé lehetett tenni a dokumentációt. A feladat elvégzése után már csak a felszerelések ellenőrzése, karbantartása volt hátra, mielőtt Czakó László befejezettnek és sikeresnek nyilvánította az expedíciót.

Miklós Bence zászlós a látottakkal kapcsolatban elmondta, hogy a hajó tartógerendái közül több megroppant az idők folyamán, a parancsnoki híd azonban viszonylag épen maradt. A roncs általános állapota a korához képest jónak mondható. A búvárkoordinátor hozzátette: tökéletes összhangban tudtak együtt dolgozni a magas szinten képzett technikai búvárokkal, s a bonyolult merülések ellenére semmiféle problémájuk nem akadt.

Az expedíció során összegyűjtött információk és dokumentumok a kutatási projektbe kerültek archiválásra.

Révészné dr. Markovics Zita hadnagy – MH 5. BI LDD/24. BGFZ

Fotók: SMS Ferenc József expedíció / Karsztvíz SE

Magyar harci búvárok indulnak az Adriára