Nézőpont: Bojt, Bojt, Selyembojt

Igen, a hátrányos helyzetéről, szegénységéről, sorvadásáról ma már szinte fogalommá vált apró bihari falut „szólítottam meg” a címben. Körülbelül fél évszázaddal ezelőtt Bojtot nem csak a helyiek, hanem a környező települések is Selyembojtnak nevezték. Kovács Zsolt jegyzete.

És ebben az elnevezésben minden benne van. Munkahely, pezsgő élet, lakóhely szeretete… Éppen fél évszázada volt a népességszám csúcsa, több mint ezerháromszáz ember mondta magát bojtinak. Ám úgy tűnik, Bojt ezzel el is érte fejlődése csúcsát. A fiatalok elkezdtek elszivárogni a faluból. Pontosabban, általános iskola után elmentek tanulni és egyre többen közülük nem jöttek vissza. A rendszerváltozást követően a felbomló, megszűnő téesz pedig megadta a kegyelemdöfést. Se munkahely, se összefogás, se pezsgő élet. Ma már nem élnek ötszázan Bojton.

Valami hasonló játszódik le megyénk kisvárosaiban immár legalább egy évtizede. Igaz, a leépülés nem olyan látványos, mint Bojton, illetve több bihari faluban. A kisvárosokból is elmennek a fiatalok közül sokan tanulni már középiskolába is. Ők esetleg még visszamennek, ám aki diplomát szerez, közülük csak kevesen. Mire menjenek vissza? Nincs munkahely, kevés a kereset, a szórakozási igényük is másabb, nem akarnak röghöz kötöttek lenni. Mivé lehet az a közösség, amelyiknek idővel csupán olyan értelmisége lesz, akik a közeli nagyvárosból csak dolgozni járnak ki. Mivé lehet az a kisváros, ahol az időről időre kopogtató ígéreteken kívül kilátásban sincs termelő munkahely. És mivé lehet az az oktatási rendszer, ahol tanévről tanévre több diák ballag el és helyükre kevesebb gyermek ül iskolapadba.

És mi lesz azzal az országgal, ahonnan elmennek a fiatalok? No meg most már a középkorúak is egyre inkább. Elmennek, mert nem találnak végzettségüknek megfelelő munkát, avagy egyáltalán munkát. Elmennek, mert ebben az országban nem természetes az, hogy akinek munkája van, megél a fizetéséből. Elmennek, mert adósságcsapdába kerültek, ebbe kerülhettek. Elmennek, mert itt a jövőkép számunkra egy üres halmaz. Igen, Magyarországról van szó, ahonnan sokan mennek el mostanság. Akik most külföldön keresik a boldogulást, valójában ugyan azt teszik, mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt a Bojtról elköltözők. Megróni őket nem lehet, hiszen természetes igényük hajtja őket: szeretnének dolgozni, megélni, boldogulni. Csak a lépték változott! Csak a lépték változott?