Vendégjegyzet: Üres dobozok

A tél múltával vége a filmes díjátadó szezonnak is. Kiosztották az Emmy-díjakat, a Golden Globe-ot, a franciák legrangosabb filmművészeti díját, a César-díjat és az Oscar-szobrokat, de gazdára találtak a MÚOSZ Film és Tévékritikusi Szakosztályának díjai is.Ez utóbbi sem léptékében, sem jelentőségében nem mérhető az említett díjátadó gálákhoz. Vörös szőnyeget, csillogást és sztárparádét nélkülöző esemény, mégis fontos nekünk, mert minden évben az előző év magyar filmgyártásának legkiemelkedőbb alkotásait hivatott díjazni. Az ünnepi felhajtás hiánya hazai viszonylatban nem meglepő, sőt, különösen ebben az elmúlt két esztendőben válságosnak ítélt helyzetben furcsán is venné ki magát, ha nem így lenne. Idén a megszokottnál is szerényebben, zsíros kenyeres fogadás keretében zajlott a díjátadó, amin az elmúlt időszak hazai helyzetét híven tükröző üres filmes dobozokkal jutalmazták a filmeket és alkotóikat. Már önmagában az is nagy szó, hogy idén egyáltalán még volt kit díjazni! 2012-ben még sikerült tizenegy alkotást, jobbára korábban megítélt támogatásokból és független forrásokból elkészíteni és négy közülük A-listás nemzetközi fesztiválon debütálhatott. Elkészült filmek hiányában viszont elmaradt a 44. Magyar Filmszemle, és kérdés, hogy jövőre lesz-e egyáltalán mit díjazni.

Ígéret ugyan van, és tény, hogy három vagy négy alkotás, közöttük Szász János A nagy füzet és Ujj-Mészáros Károly Liza, a rókatündér című filmje már az utómunkálatoknál tart, de ez elég kevés, ha belegondolunk, hogy március közepén járunk. Az időközben megítélt támogatásokból – mert az utóbbi időben úgy hírlik, számos alkotó kapott a Magyar Nemzeti Filmalaptól támogatást terveinek megvalósításához – a legtöbb még csak az előkészületeknél tart, ezért egyelőre bizonytalan, hogy mikor kerülhetnek majd a közönség elé.

Rendben van, hogy a korábbi filmfinanszírozás átalakítására volt szükség, és a producerek tetemes adósságlajstromát is rendezni kellett. Az is átgondolást igényelt, hogy valóban kell-e az adófizetők pénzéből évi körülbelül negyven filmet forgatni, melyek zömét üres széksoroknak vetítik, mivel a hazai nézők sajnos egyre kevésbé kíváncsiak a magyar filmekre. Az is érthető, hogy ha egy ország nehéz gazdasági helyzetben van, az minden területen érezteti hatását és minden téren racionalizálni kell a kiadásokat. Az átalakítás folyamata viszont két évre húzódott, ami alatt szinte teljesen leállt a gyártás, bezárt két art mozi, és a filmes szaklapok is a tönk szélére kerültek. Az átalakítás pozitív hatásairól eddig leginkább csak hallani lehetett, és félő, hogy még sok időbe telik, mire megtapasztalhatjuk valódi eredményeit. A jelen helyzetben a megítélt támogatásokról, előkészületben lévő, illetve forgatás alatt álló filmek listájából meríthetünk optimizmust. Egyelőre halvány reménysugárnak tűnik ez a díjátadót is jellemző komor helyzetben, amit mi sem szemléltet jobban, mint Ónodi Eszternek a szavai (Deák Krisztina Aglaja című filmjében nyújtott alakításáért részesült elismerésben), aki arra emlékeztetett, hogy ez volt az utolsó MMKA-támogatással készült film, amit az utolsó Filmszemlén vetítettek. Azért remény és bizakodás van, de a filmes dobozok most még változatlanul üresen állnak.

– Váró Kata Anna –

A szerző FIPRESCI (Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége)-kritikus, a MÚOSZ Film- és Tévékritikus Szakosztályának tagja