Szenvedélybetegek kiállítása mások okulására

Debrecen - Csatári József nem titkolja, hogy 20 évig az alkohol fogságában élt, szinte minden nap a pohár után nyúlt. Ennek hatására szép lassan kicsúszott a talaj a lába alól, elveszítette a családját, a munkáját, majd hajléktalan lett. Bő 1 évvel ezelőtt azonban úgy döntött, megpróbál megállni a lejtőn. Most büszkén meséli, hogy egy szenvedélybeteggel foglalkozó egyesület segítségének is köszönhetően 14 hónapja absztinens. Azt mondja: úgy sikerült megkapaszkodni, hogy bekerült egy Nagyhegyes közelében működő úgynevezett „rehabilitációs tanyára”, ahol a sorstársak mellett, szakemberek, például pszichológus, orvos segítenek a leszokásban. A kanadai mintára működő terápia részeként földet művelnek és állatokat gondoznak, miközben többen művészeti alkotásokat készítenek, elsősorban rajzolnak, festenek. Csatári József, fiatalabb korában Csatesz néven már foglalkozott ezzel, több kiállítása is volt, egy időben ebből is élt. Úgy véli, hogy ez az önkifejezési mód sokat segít neki a leszokásban, abban, hogy ne essen vissza, hogy újra tudja kezdeni.

A kiút keresése

Csatári József és a rehabilitációs tanyán élő társai munkáikat „Árnyékból a fényre” címmel április végéig kiállítás keretében mutatják be a debreceni Simonffy utcai Ifjúsági Házban. A tárlókban egyebek mellett grafikákat, festményeket, fotókat, irodalmi művek részleteit, verseket láthatnak, olvashatnak az érdeklődők. A tárlatra elsősorban olyanokat várnak, akik úgy érzik, hogy valamilyen szenvedély rabjai, vagy azzá válhatnak. A megelőzés jegyében ugyanakkor középiskolai csoportok jelentkezésére is számítanak. A fiatalok figyelmét arra szeretnék felhívni, hogy kezdetben az alkohol, a drogok „jó bulinak tűnnek”, de később ezek könnyen vezethetnek izolációhoz, a család, a barátok a kapcsolatok elvesztéséhez, egy olyan betegség kialakulásához, amelyből soha nem lehet teljesen meggyógyulni.

A kiállítás emellett a szenvedélybetegek mentesség felé vezető útjának nehézségeit is igyekszik bemutatni. Azt, hogy az ilyen emberek is értékes tagjai lehetnek a társadalomnak és van lehetőség a társadalomba való visszailleszkedésre.

Sokakban ott él a szenvedélybeteg?

A kiállítás megnyitója után, prevencióval foglalkozó helyi szakemberektől azt kérdeztük, hogy vajon hányan lehetnek jelenleg Debrecenben szenvedélybetegek ? Növekszik, vagy csökken a számuk ? Erre azt a választ kaptuk, hogy képtelenség pontosan megmondani, mivel nincsenek arra vonatkozó szabályok, hogy mikortól tekinthető szenvedélybetegnek az aki, mondjuk egész nap a mobilját piszkálja, hosszú órákig játszik, esetleg hosszan internetezik. Úgy vélik, mindenkinek magának kell elsősorban éreznie, hogy mikortól kóros a dolog, bár a család és a környezet jelzése is nagyon fontos. Ha pedig erre fény derül, minél hamarabb érdemes szakemberhez fordulni.

HBN - OCs.