Diplomás csábító – operavizsga a Csokonai Színházban

Debrecen – Először, és remélhetőleg nem utoljára nyílt alkalmuk az énekesi hivatásra készülő debreceni egyetemistáknak, hogy színházi körülmények között adjanak számot felkészültségük jelenlegi állásáról.

Ezúttal egy szál zongora helyett a Kodály Filharmonikusok, kóristák, vetített díszletek és jelmezek is segítették az ifjú dalnokokat. Persze tudvalévő, hogy egy színházi produkció mögött még számtalan láthatatlan, háttérmunkát végző ember áll.

A köszönet, melyet bevezetőjében dr. Mohos Nagy Éva, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar Magánének Tanszékének vezetője Vidnyánszky Attila direktor úrhoz intézett, egyben azt a kérdést is felveti, hogy vajon miért kellett éveket/évtizedeket várni ennek az eseménynek létrejöttéhez. Tehetséges énekestanoncokban eddig sem volt hiány, talán csak az akarat és a segítő szándék hiányzott a bemutatásukhoz. A telt ház és a lelkes fogadtatás mindenesetre visszaigazolta a nyilvános operavizsga létjogosultságát.

A mérce meglehetősen magasra került, miután a „vizsgatétel” Mozart örökbecsű remeke, a Don Giovanni volt, melyet a szakma tömören „az operák operájának” nevez. Ezúttal ugyan csak egy keretjátékkal megspékelt, laza keresztmetszetet kaptunk belőle – Mispál Attila rendezésében –, de ez is alkalmat adott a bizonyításra. Az első kritikusi megállapítás mégsem az igazi pályakezdőkre vonatkozik, hanem a már néhány éve színpadon lévő kollegáikkal kapcsolatos. Haja Zsolt (Leporello) és Rendes Ágnes (Donna Anna) nagyszerű teljesítménye ugyanis nemcsak a debreceni énekesképzés jó hírét öregbítette, hanem azt is bizonyította, hogy rutint szerezni, karriert építeni csak a színpadon lehet. A fürdőszobai, de még a tantermi áriázások sem helyettesítik a valódi mélyvizet, melyet a színházi körülmények jelentenek.

Az est igazi hősei a vizsgázók voltak, – az általam látott előadáson – Harsányi Tamás (Don Giovanni), Biri Gergely (Don Ottavio), Lévai Enikő (Donna Elvira), Janovicz Zsófia (Zerlina) és a már végzett Jasznik Ákos (Masetto). Természetesen nem egyforma hangi- és lelkiállapotban, de mindnyájan alaposan felkészülve léptek a deszkákra. Most előbb a vizsgabizottság, aztán majd a szigorúbb kritikus, a közönség fogja megítélni rátermettségüket.

A keretjáték „levezető elnöke”, Miske László és Wagner Lajos (Kormányzó) az idősebb pályatárs rutinjával és előzékenységével segítette a fiatalokat, míg Nagy Máté a dirigensi pultról adott hangulatot és lendületet a produkciónak. Reméljük, továbbra is lesz alkalma megmutatkozni ebben a nehéz feladatkörben.

Sikeres volt tehát az első operavizsga. Az is kiderült, hogy vannak tehetséges fiatalok, akik mikroport és playback segítsége nélkül is közönség elé merészkednek. Igaz, ők nem celebnek, inkább művésznek készülnek.

– Balogh József –