Majdnem lemaradt a sikerről

Hajdúszoboszló - Élete felét a doboknál töltötte és sikerrel állt mikrofon mögé „Debrecen hangja”.

Folyton derűs, nagydumás „Debrecen hangja”, mindig rezeg, mint a pergődobon kifeszített bőr. Kovács Tamásról épp ezért csak kevesen sejtik, hogy érzékeny belső világában helye van a lírai daloknak. A húsz éves hajdúszoboszlói fiatal, zenész családba született és abban dobosként cseperedett élete felén át, egészen három évvel ezelőttig.

– Jó ideje gondolkodom dallamhangszer kipróbálásán, mert az érzelmeket könnyebb hangokba foglalni. Két rockzenekarban játszom édesapámmal és a testvéremmel. Három évvel ezelőtt mélyebb lelki állapotban belső késztetést éreztem az éneklésre, próbákon kezdtem el használni a hangom, majd egy évig tanultam klasszikus éneket szülővárosomban, később egy, a barátaimból összeálló banda már frontemberként hívott maguk közé. A versenyre az utolsó pillanatban adtam be az anyagomat és később is hoztam a formám: egy időre eltűntem a szervezők szeme elől – idézte fel kacagva Tamás.

– A jelentkezési határidő utolsó napján vettem észre az időpontot, akkor elmentünk a próbaterembe és hirtelenjében telefonnal vettük fel a hanganyagot, aztán egy ideig hiába izgultam a válasz miatt. Később elmentem nyaralni és csak hazaérve olvastam a sok e-mailt, amelyben a szervezők már azon aggódtak, hogy vállalom-e egyáltalán a megmérettetést. Ezután már minden simán ment – vallja.

Teljes cikkünket a keddi Naplóban olvashatják!

HBN- HaBe