Élet(s)zagú időutaztatás grófnő-módra

Debrecen - A történelem mellett helytállásra és életvezetésre is tanította alkalmi diákjait Nádasdy Borbála.

Nem csak tragikus pillanatai voltak annak a húsz napnak 1956-ban. Én emlékszem komikus momentumokra is, miközben sodródtunk az eseményekkel, s igazán fel sem fogtuk mi történik velünk. Segítettünk ahol tudtunk, elláttuk a sebesülteket. Aztán a sors úgy hozta, hogy tizenhét évesen – amennyi idősek most ti is vagytok – elhagytam az országot. Egy hétbe telt, míg egyedül, gyalog, veszélyes körülmények között eljutottam a bécsi lágerbe. Pedig nekem is voltak álmaim, színésznő akartam lenni… De helyt kellett állni – e néhány közvetlen mondat elég volt ahhoz, hogy gróf Nádasdy Borbála csütörtöki rendhagyó történelemóráján az Ady Endre Gimnázium közel kilencven diákja feszült figyelemmel hallgassa minden szavát. A 74 éves, törékeny grófnő pedig azt csinálta, amihez világ életében értett, elvarázsolta közönségét az általa is emlegetett tehetséggel, ami mindig arra sarkallta, hogy találja meg a módját az önkifejezésnek.

Az ország egyik leghíresebb arisztokrata családjának sarja mesélt arról, milyen volt "osztályidegenként" élni, 15 évesen Honti Hanna öltöztetőjeként járni az országot, 17 évesen menekültként filmfőszerepet kapni, úgy, hogy még a nyelvet sem ismerte. Tizenkilenc évesen már Párizsba költözött szerelme után, akinek első gyermekét is köszönheti. De, ahogyan önéletrajzi trilógiájában (Zagolni zabad?, A szabadság zaga, Maradni zabad!), úgy most sem szégyellt beszélni kudarcairól, küzdelmeiről. - A második házasságom már 47 éve tart, s azóta találtam meg az utamat is. Lányok, ezt jegyezzétek meg, egy nőnek mindig nagyon fontos a stabil családi háttér, de az is, hogy olyan hivatást válasszon, ami nemcsak pénzkereseti, de örömforrás is - intette hallgatóit.

– A film után a tánc felé fordultam. Tizenhét év honvágyat csillapította 1973-as visszatérésem Magyarországra. Utána inkognitóban jártam haza tanulni a táncművészetire. Majd 40 kilométerre Párizstól, Dourdanban kezdtem tanítani – folytatta "életmeséjét" a balettmesterré vált grófnő, akiben annak ellenére sincs keserűség, hogy családjától mindent elvettek.

– Csodálatos életem volt, s ezért mindent meg kell tennem, hogy azon keresztül minél többen ismerhessék meg nemzedékem sorsát. Célom, hogy legalább ajánlott olvasmányként minden iskolai könyvtárban ott legyenek a kötetek – avatta be pódiumtermi közönségét Nádasdy Borbála, aki azt is megígérte az adysoknak, hogy egyszer visszatér, s közösen áll színpadra velük egy darabban.

HBN-FÁ