Történelem a temetőkben

Debrecen - A temetkezési helyek és szokások elemzése is alkalmas egy-egy korszak bemutatására.

Ezek a napok melyek az elhunyt hozzátartozókra való emlékezésről szólnak, alkalmasak arra is, hogy a temetkezési szokásokról beszéljünk - jelentette ki a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban a helyi temetőkről szóló előadásának elején Papp József, Kós Károly- és Podmaniczky-díjas helytörténeti kutató.

Mint fogalmazott, térségünkben a legrégebbi ismert temetkezési helyek a magyarok megérkezése előtt több ezer évvel készült Tócó-menti temetkezési dombok, melyeket később tévesen hívtak kunhalmoknak. Az egyik legismertebb ilyen a Vértesi utcán található Basahalom, mely elnevezés a török időkből származik. A szólás szerint, akinek a köldökét nem a Basahalmán belül vágták el, az nem debreceni.

Honfoglalás, kora középkor

A Kárpát-Medencébe érkezett magyarság lakott helyen kívül eső temetőkbe temetkezett. A kereszténység felvételét követően csak megszentelt földbe hantoltak, mely földek a templomokban, kápolnákban, illetve azok közvetlen környékén voltak. Ezeket manapság azért nem lehet, vagy nehéz megtalálni, mert egyrészt a lebontott épületek anyagát elhordták, másrészt a belvárosban több méter vastag a földfeltöltés - fogalmazott Papp József.

HBN-OCs