Pszichológiai esetekről

Debrecen - Ki a tehet a pszichopatákról és gyógyíthatók-e?

A kérdésekre nincs egyértelmű válasz – többek között ez derült ki a dr. Fliegauf Gergely a Rendőrtiszti Főiskola Büntetés-végrehajtási Tanszék docensének előadásából szerdán a Debreceni Egyetemen. A pszichológia szakhét programján dugig telt teremben kezdett tapasztalatainak megosztásába az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet egykori munkatársa. – A pszichopatizmust több szakember igyekezett meghatározni, de ezek egy részére az élet rácáfol – kezdte.

Az első tanulmányok szerint létezik – agyi elváltozás nyomán – eredendően gonosz ember és olyan, akit a körülményei tettek azzá, utóbbit szociopatának nevezzük. Mérei Ferenc szerint a pszichopata nem szeret, nem szorong, és nem tanul a tapasztalataiból, ám dr. Fliegauf Gergely szerint ez jóval összetettebb kérdéskör. Az előadó abban biztos, hogy az ilyen bűnöző semmibe veszi saját testi- és lelki integritását, illetve felületes bájjal nagyon könnyen képes manipulálni.

Példaként Richard Speck példáját hozta fel, aki bedrogozva kilenc nővért erőszakolt, majd fojtott meg, a börtönben pedig élvezte, hogy afroamerikai cellatársai nőként kezelik. A magyar börtönben is találkozott olyan férfival, aki tisztes családos emberként nyilatkozott a sajtónak, míg a büntetése alatt ellenkező neműként viselkedett. Ezek szerint a nemi integritásával sincs tisztában.

– Szintén hazánkban történt, hogy egy feleségét meggyilkoló és megevő zenész férfi, zongorajátékkal búcsúzott húsz éves elmegyógyintézeti fogságának utolsó napján. Az összes izmot görcsbe rándító gyógyszerek rendszeres szedése ellenére gyönyörűen játszott. Szabadulása reggelén a cellájában találtak rá, amint szobatársa agyából evett – számolt be. Ezek után nehéz megmondani van-e megfelelő gyógymód a pszichopaták problémájára, illetve nyitott kérdés marad, hogy ki tehet a „betegségről” a társadalom, a börtönkörülmények vagy a genetika.

HBN-HaBe