A „debreceni iskola”

Debrecen - A bölcsészkar centenáriumának alkalmából ezúttal a 100 éves magyar irodalomtörténeti tanszéket mutatjuk be.

A debreceni magyar tanszék a Református Kollégium bölcsész képzésein alapult, ugyanis ott már az egyetem előtt lehetett magyar, német, és latin szakos tanári diplomát szerezni. Az egyetemi bölcsészkar létrejöttekor a kollégiumban tanító Pap Károly lett a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetője – egy régi vágású pedagógus, aki még a XIX. században Gyulai Pálnál doktorált.

Pap Károly szorgalmas, pozitivista szemléletű tudós volt, akit a 20-as, 30-as években a fiatal magyar szakosok már anakronisztikusnak tekintettek, az akkori ifjak máshol keresték a tájékozódást, legfőképpen a népi írók táborában. Pap Károlytól kiválóan megtanulták Vörösmartyt, de sokkal elevenebbre vágytak – idézi fel Imre László akadémikus, irodalomtörténész a képzés kezdeteit.

Pap Károly 1942-ben ment a tanszék éléről nyugdíjba, őt Kerecsényi Dezső követte, annak a Horváth Jánosnak a tanítványa, aki alapítója volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. Korai halálát követően olyan íróegyéniségek, mint Németh László, Gulyás Pál személyes barátja, Juhász Géza állt a tanszék élén, aki a Nyugat nagyjait hívta az egyetemre, így a hallgatók az akkor élő legelismertebb személyiségekkel találkozhattak. A nagy műveltségű pedagógus azonban nem volt egy tipikus egyetemi tudós alkat, így az 50-es évek elején meghívták Debrecenben Barta Jánost, aki majdnem negyven évre megszabta a debreceni irodalomtörténet-írás jellegét.

Barta János hozta az egyetemre Bán Imrét, a régi magyar irodalom professzorát és Julow Viktort is, aki a világirodalom tudósa volt. Kialakult egy önálló arculatú és szemléletű tanszék, ami eltért a pesti központtól, ahol a marxista irodalomtudomány képviselői dolgoztak, míg Debrecenben az enyhén száműzött, „ellenzékibb” figurák tanítottak. Érdekes, hogy Barta a Nyugatnak volt az embere, mégis, akik köré csoportosultak, a népi írók rajongói lettek, meg is kapta a vádat Debrecen, hogy városellenes. A 60-as évekre kialakult a debreceni iskola, amit Barta-iskolának is nevezhetünk.

Lélegzetelállító volt számunkra, hogy egy igazi legenda vezette a tanszéket: Barta János kétszer is kapott Babits Mihálytól Baumgartner-díjat. Fiatalkoromban vonzódtam az akkori új dolgokhoz, meg is mutattam egy durván strukturalista elemzésemet Barta Jánosnak. Tudni kell róla, hogy soha nem mondta valamire, hogy kiváló, a legnagyobb dicséret az „elmegy” volt. Később ezt kérdezte: "Láttam-e már olyat, hogy egy tyúkkal a kacsatojást kikeltetik és a tyúk lelkiismeretesen neveli a kicsiket? Amikor viszont a vízpartra érnek, bajba kerül a tyúk, mert a kis kacsák elúsznak messzire, a tyúk pedig csak néz utánuk. Így vagyok veletek én is, mondta Barta, aggódva nézek utánatok, de visszavárlak titeket, a viszonyunk nem romlik meg. Akármit is írtok, mindig előre kell menni, nagyra kell törekedni, de a velünk ellentétes nézetekkel szemben sem szabad elveszíteni a toleranciát." És ez az, ami meghatározta a debreceni irodalmi iskolát – mesélt személyes élményeiről Imre László professzor.

A 60-as években a bukkantak fel a magyar szakon azok a személyiségek, akik az ezredforduló környékén lettek vezetők, így Görömbei András és Imre László is. Érdekesség, hogy az Alföld irodalmi folyóiratnak ebben az időszakban mindig az egyetemen végzett irodalomtörténész volt a szerkesztője. Nemes konzervativizmus, de az új iránti érdeklődés egyaránt jellemezte a fiatalokat, először közölték például Esterházy Pétert. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy. a debreceni tanszéknek országosan is nagy tekintélye volt.

A címek, rangok tekintetében páratlan kibontakozás következett a 80-as években, ugyanis az egész bölcsészkaron nem volt akadémikus, az irodalom tanszéken viszont négy: Görömbei András, Bitskey István, Imre László és S. Varga Pál, akik mind jelentős funkciókat töltöttek be a határon túli magyar irodalmi bizottság elnöki, a helyi akadémiai bizottság vezetői tisztségéig, ami visszaigazolása volt annak, hogy erkölcsileg, szellemileg és tudományosan is magas nívójú munka folyik Debrecenben.

Mindeközben a miénkkel szemben lévő nézetekkel rendelkező fiatal kollégákat is támogattuk, abban a reményben, hogy a debreceni iskola értékei akkor is továbbmennek, ha a fiatalok látszólag más isteneknek áldoznak. Dobos István, Debreczeni Attila, Borbély Szilárd, Szirák Péter – igényes, lelkiismeretes tanárok, színvonalas tudósok, akik hitünk szerint a mai napig továbbviszik a Barta-iskola lényegét – teremt hidat a korszakok között Imre László.

- Debreceni Egyetem -