Fáj! Nem biztos, hogy sürgős

Hajdú-Bihar - Értesítés esetén az egyértelmű kérdezési protokoll nyomán jól megfontoltan döntenek a mentők.

- Nem minden a mentők feladata, de sohasem engedjük el a betegek kezét – foglalta össze a mentőszolgálat hitvallását dr. Pápai György, észak-alföldi régionális orvosigazgató. A szakembert egy olvasónk hívása nyomán kerestük meg. Egy fiatalember panaszolta, hogy hirtelen jelentkező, súlyos derékfájása nyomán hiába hívta a mentőket, nem mentek ki hozzá.

– A mentésirányítóknak van egy kérdezési protokolljuk – kezdte a konkrét hívást nem ismerve dr. Pápai György. – A helyszín pontosítása a legelső, hogy azonnal léphessünk, ha véletlenül megszakadna a vonal vagy eszméletét vesztené a beteg. A második kérdés mindig az, hogy mi történt. A beteg vezető tünetei alapján akár már beszélgetés közben útjára indítjuk az esetkocsit vagy helikoptert.

Ha úgy tűnik, hogy erre nincs szükség, akkor a légzési, keringési paraméterekre vonatkozó kérdések következnek. Amennyiben nincsenek riasztó tünetek, akkor az ellátás nem szükségszerűen a sürgősségi rendszerbe bejuttatás feladata.

Segíthet a háziorvos is

– Dolgozom sürgősségi osztályokon, sőt orvosi ügyeleten is, ezért belelátok a működésbe. Vannak betegségek, amelyek jól kezelhetőek otthon. Olykor a mozgásszervi vagy izomfájdalmak bizonyos fajtáinál több megpróbáltatással járna a beszállítás, hordágyra helyezés, majd onnan leemelés, mint ha otthonában nyugodt körülmények között pihenhet a páciens, miután a háziorvos megvizsgálta és gyógyszert írt fel neki.

Ha a beteg ágyhoz kötött, de nem szorul sürgősségi ellátásra, akkor a háziorvosi ügyelet feladata a vizsgálat.

HBN–HABE

A teljes cikk a Napló szerdai számában olvasható.