Vili, tuja, mind sárga

Debrecen - A hetvenes évekig hat villamosvonal hálózta be a várost.Nekem csak a hatvanas évektől vannak emlékeim a debreceni sárga villamosról. Igaz - ami a mostani fiataloknak elképzelhetetlen - azokban az évtizedekben mindenhová el tudtunk jutni vele. Bár elemiben a Simonyi úti iskolába a Hadházi útról gyalog jártam, de éppen előtte állt meg a vili - ahogy akkor hívtuk.

Aztán tuja lett belőle, de akkor már a Fazekas Gimnáziumba vitt az 5-ös, s nem egyszer a nyitott peronról ugrottunk le - megvolt a technikája. A nyulasi végállomás a világvégének tűnt, csak nagy ritkán mentünk rajta végig, de a kitérőkre (egymást elengedték a szemben haladók) máig emlékszem.

Már ebben az időszakban kötődtem egy másik vonalhoz, a 4-eshez, a Loki-meccsekre menet fürtökben lógtunk a lépcsőn, s volt, aki az ütközőn utazott a Vágóhíd utcai stadionig. A 6-ossal, amely még tett egy kanyart is a Csapó utcán, az Árpád térig zötykölődtem, onnan gyalogoltam nagymamámékhoz a Huszár Gál utcára. A másik nagyszüleimhez a Báthori utcára könnyebben eljutottam, hiszen közelebb szállhattam le hozzájuk az egykori Szabadság útján.

Nem tudom szerencse-e vagy csak így hozta a sors, de éppen ezen időszak után fokozatosan megszüntették a vonalakat. Előbb a 3-as Pallagit és a 7-es Tüdőszanatóriumit, majd a 6-ost és az 5-öst és - talán a Loki-szurkolók miatt - utolsóként 1975-ben a 4-est. Így, ha csak 10 évvel később születek, már nem lenne ennyi tujás élményem. Nekem hiányzott volna.

HBN-ÉP