Erdő, vágta, szél, szárazság és végül eső

Debrecen - Október 17-én mutatja be a színház ősbemutatóként Katona Gábor és Zombola Péter Csikóink című művét.Alkalmunk nyílt betekinteni a készülő mozgásszínházi produkcióba, amelyről az előadás két szereplője, Varga Klári színművész és Katona Gábor rendező-koreográfus mesélt nekünk.

Hogyan született meg az előadás ötlete?

Katona Gábor: Nagyon szeretek antikváriumba járni, és egyszer szembejött velem a Csikóink kényesek című roma népköltészeti gyűjtemény. Annyira izgalmasnak találtam, hogy rögtön megvettem, és elkezdett dolgozni bennem. Mivel rendező-koreográfusként egyfajta bemutatkozás ez az előadás számomra, úgy éreztem, hogy egyben megfelelő alkalom arra is, hogy táncosként is megismerjenek Debrecenben. Közben azt is tudtam, hogy ez nem egy ember története, biztosan két szereplője van a darabnak, és ekkor kerestem meg Klárit, hogy lenne-e kedve részt venni ebben.

Úgy tűnik, volt kedved...

Varga Klári: Persze. Már azzal meggyőzött, hogy annyit mondott, hogy „Lenne kedved?” (nevet). Nagyon nagy boldogság és megtiszteltetés volt számomra.

A próza és a tánc milyen módon oszlik meg, ha egyáltalán megoszlik kettőtök között?

Varga Klári: Mindketten használjuk mindkét eszközt.

Katona Gábor: A szöveg­gyűjtemény anyagát megszűrtem. Amit nagyon erősen érzek a versekben képileg vagy emocionálisan, arra helyezem a hangsúlyt az előadásban. Így nem lesz szó például szociográfiáról vagy eredetmondáról. Zárt jelenetek követik egymást, de valamelyik szereplő vagy a kettejük közötti állapot mindig jelen van a következő jelenetben is. Ezek során Klári nem egy alak, hanem lehet anya, szerető, szél vagy kapcsolódási pontom.

Ebben a nagyon összetett előadásban, melyben a szöveghez zene, tánc és filmvetítés is járul, hogyan rakódtak egymásra a különböző rétegek?

Katona Gábor: Nagyon hamar megvolt a szövegek alapján az a motívumrendszer, mellyel dolgozni akartam: az erdő, a vágta, a szél, a szárazság és az eső. Ezt a képi világot szerettem volna viszontlátni a két szereplő körül.

Prózai színésznőként okozott-e számodra nehézséget a tánc?

Varga Klári: Olyan értelemben nem ment könnyen, hogy nekem nem ez az alapvető nyelvem, csak rettenetesen szerelmes vagyok a táncba. Minden pillanata ajándék.

Érzelmileg, hangulatilag nagyon sokféle szöveg van jelen a kötetben. Egy nagy hőfokú érzelmi utazásra számíthat a közönség?

Katona Gábor: Biztos vagyok abban, hogy akik érzelmileg nyitottan ülnek be az előadásra, fognak találni olyan részeket, amelyekkel nagyon boldogan akarnak majd együtt utazni. Ez általános költészet. Úgy kezelem, mint Szentandrássy István képeit, melyeket nem az tesz értékessé, hogy az alkotójuk roma. Nagyon kíváncsi vagyok a közönség véleményére.

HBN