Olvasói levél: A szoboszlói piacon

Hajdúszoboszló - Akárhogy is nézem, az embereket a politikai zöldségnél még mindig jobban érdekli az igazi zöldség. No meg a gyümölcs. Ára persze mindkettőnek van. A piaci azért mégis szimpatikusabb, az emberi szervezetnek szükséges és gyomorbarát. A másikat viszont nem mindig veszi be a gyomor. A piaci zöldség ezen túl egyértelműsége miatt is barátságosabb. Annyi, amennyi. Vagy vesszük vagy nem – amennyit a pénztárcánk elbír.

Sajnos, a másik esetben akkor is részesülünk a zöldségből, ha nincs rá szükségünk. Szeretjük vagy nem szeretjük, nem kapunk mást. Sajnos, a két zöldségfajta elválaszthatatlan egymástól. Egyszerű példával élve: hiába van szép, kívánatos gyümölcs a piacon, ha türelemmel és lakosságra szabott ígéretekkel nem lehet fizetni érte.

Képzeljék csak el, hányszor megköszönték a türelmünket az elmúlt 25 évben. Ha ezekben az esetekben türelem- vagy megértészsetonokat is osztogattak volna a kormányok, akkor bőröndszámra hordhattuk volna a piacra ezt az „új magyar forintot”. Ezzel kárpótolhatták volna azt a rengeteg elszegényedett, lejjebb csúszott családot, amennyit „áldásos” tevékenységükkel teremtettek az elmúlt negyedszázad folyamán.

A gazdaság tejboltja előtt állunk vagy kéttucatnyian. Az ajtón a tábla: nyitás 6:30. Bő hét óra van, a tejárusító sehol.

„Olyan még nem volt, hogy idejében nyitott volna” – mondja a terepet ismerő, hetven év körüli asszonyka. Külön tanulmányt érdemelne, ahogy nézi a tejbolttal szembeni zöldség-gyümölcs standot. Nézi a banánt, még válogat is a számára elérhetetlennek tűnő gyümölcsből, majd, hogy senki ne lássa, bele-belenéz a tárcájába, de az a pénz csak nem akart több lenni, vagy fontosabbra kellett.

A fél évszázaddal ezelőtt elhunyt nagymamára gondoltam, és a magukat mennybe menetelő politikusaink ígéretére, „türelem-köszönéseire”…

Vettem az asszonykának két szép gyümölcsöt, talán sikerült kiválasztani azokat, amelyeket hosszan nézegetett. Azt kérdezte, hogy miért? … Nem válaszoltam. Eloldalogtam a két liter tejjel, szégyenkezve, mások helyett.

- Kukely Mihály, Hajdúszoboszló -