A nagy háború katonái meséltek

Berettyóújfalu - Több ezer sorsot lefedhetnek az első világháborút megjárt, bihari katonák naplói.

Egy első világháborút „túlélt” beretva, néhány szó az otthoniaknak az Isonzónál zajló csatából, az olasz fogságban töltött hónapok – többek között erről szól az a három, a nagy háborúból megmaradt kézzel írott, bihari katonáktól származó napló, amelyekről nemrégiben Csarkó Imre történész, muzeológus tartott előadást a Bihari Múzeumban.

— Az első világháború az emberi test és az acél csatájaként írta be magát a történelembe, de senki sem készült évekig húzódó csatározásra. II. Vilmos úgy fogalmazott, mire a falevelek lehullanak, győztes csapataik otthon lesznek, viszont az idő négy szörnyű évet, anyagi és erkölcsi pusztulást hozott – emlékeztetett a történész.

Mint mondta, a naplók szubjektív szempontból mutatják be a világháború történéseit a frontvonalról és a hadifogságból, ezért azok a személytelen háborús gépezetet és megpróbáltatásokat közelebb hozzák a jelenkor emberéhez. Ugyanakkor a naplókból kiderül, mindhárom ember civil életre készült, akik a védkötelezettség miatt kényszerültek háborúba.

„Fogoly vagyok”

— Elszedték a bicskát, elszedték a beretvát, ekkor már gondoltuk, nem haragusznak ránk… Messze távol édes enyéimtől, otthonomtól, szülőföldemről, hazámtól. Erőszakosan kiszakítva a hadsereg köréből, amelynek tagja gyanánt forgattam a fegyvert. Bús elhagyatottság érzelmével szívemben idegen földön, melynek népe nyelvét nem tudom, nem értem.

Fogoly vagyok, hadifogoly – írta a gáborjáni Székely László, az olasz fogságban töltött időszakról. A történész kiemelte, a füzetek a bevonulástól kezdve jegyzik az eseményeket, egészen a hadifogság napjaiig. Mint mondta, az írás a gondolatok elterelésére szolgálhatott a harcok szünetében, mi pedig belső nézetből figyelhetjük a háborút. Hozzátette, a naplókban erős jelentőséggel bír az imádkozás, amely a reményt jelenthette a túlélésre.

Dühös ágyúzás

A berettyóújfalui Pozsár Bálint naplója a bevonulástól, a második isonzói csatában történt megsebesüléséig követi az eseményeket. – A bejegyzésekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a katona végigjárta a Nagy Magyarország déli határvidékét, Horvátország jelentős részét. Pozsár Bálint népfölkelőként vonult be 1914-ben Gazdig Gyula századába, mivel idős kora (40 év) miatt nem jelentkezhetett a Monarchia hadseregébe. A leírások szerint sokáig hadimunkát végzett, majd az Isonzónál, a Doberdó-fennsíkon folyó harcnál őt is bevetik, ahol megsebesül – magyarázta a történész. – Július 25-én estefele kimentünk a tűz alól, hogy az ezred hiányait pótolják velünk, de este 10 órakor riadó, és belekerültünk a tűzbe, Doberdónál éjjeli támadások voltak – írta a frontvonalról, majd a következő napokról ekként számolt be: tartalékban voltunk, de az ágyúzás borzasztóan dühös volt egészen estig. Este 7 órakor kivonultunk a tűzből, és levonultunk a tűzvonalon kívül, de este 11 órakor riadó volt, és újra elmentünk a tűzbe szuronyrohamra, reggel újra vonultunk. 27-én vissza, akkor kaptam egy golyót az arcomba, és a századot elhagytam. Elmentem a kötözőhelyre, innen állomásról állomásra, hol szekéren, hol gyalog Szent Dániel állomásra, itt már készen várt a sebesültszállító vonat…

A fáról tüzeltek

— A Bihar megyei Asszonyvásáráról származó Pogány Imre az orosz frontot igazán nehéz terepként jellemzi, ahol nem csak a hideggel, de az ellenséggel is szembe kellett szállni, akik a fenyőfákról is tüzeltek rájuk – ismertette a muzeológus. -…Engem is megfogott vagy három muszka, ahogy mentünk visszafelé.

Az erdő nagyon sűrű volt, és ahogy megfogtak, azt hittem, hogy itt kell meghalni, de mégis megsegített a Jó Isten, meg én is segítettem kicsit magamon. Ahogyan megfogták a hátizsákot, én megfordítottam a fegyver tusát és egyet szájba vágtam. Ekkor elszaladtam és a többi kiabálta, hogy „dóle puska magyar” és azért nem lőttek utánam egyet sem… — jegyezte le a katona az orosz frontról.

A muzeológus, Pogány Imre és Székely László sorsában közös pontként emelte ki, hogy a háborúból való visszatérésük után a közösség megbecsült tagjaivá váltak, ezzel szemben Pozsár Bálintot, nézetei miatt sok hátrány érte a két világháború között.

HBN- Szilágyi Magdolna

Cikkünkhöz a Facebookon szólhat hozzá:

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, script , facebook-jssdk ));

// ]]>