A lány, a babái és a gyűjtőknek szóló tanácsai

Nádudvar - Tóth Gréta Kitti 23 éves, a Debreceni Egyetem vegyész hallgatója, akinek most babakiállítása látható Nádudvaron. A sokoldalú hölgy kérésünkre részletesebben írt a „megörökölt” szenvedélyéről.

„A hobbim elsősorban a restaurálás. A gyűjteményem főképp a 80-as, 90-es évek babáiból és barbiejaiból áll és naponta bővül. De a gyűjtőszellem nálam nem csak a babákban nyilvánul meg, ugyanis elég komoly Panini matricás album- és kártyagyűjteményem is van. 4 éves korom óta nem csak a babákat, hanem minden, velük kapcsolatos kiegészítőt is gyűjtök. Gyerekkoromban sokat voltam mamámnál Tóthné G. Nagy Máriánál, aki elismert babakészítő és gyűjtő volt. Nádudvaron a Fő utcán volt a baba-és mackó kiállítása. Ő is restaurált: lenyűgözött, ahogy sokszor a szemétbe szánt darabokat megmentette és visszaállította eredeti szépségükbe. Mamám nem szerette a Barbie babákat, mert természetellenesnek találta őket. Én mindenképpen az övétől eltérő gyűjteményt szerettem volna, hogy egyszer, a kettőt egyesítve egy kerek egészet alkosson. Így a gyűjteményem döntő többségét a Barbie babák alkotják. Elsősorban az eredeti Mattel-darabokat gyűjtöm. Mamám halála után a gyűjteménye a család tulajdonában maradt. Tehát valójában két különálló gyűjteményről van szó. Az enyémről és az övéről, amelyek stílusban eltérőek. Sajnos jelenleg egyik gyűjteménynek sincs állandó helye, ahol megtekinthetőek lennének. Az én gyűjteményem egy töredéke december 20-áig tekinthető meg a nádudvari Ady Endre Művelődési Központ és Városi Könyvtár szakköri termében.

Több száz darab Barbie és baba került kiállításra kiegészítőkkel, katalógusokkal és könyvekkel. A gyűjteményem pontos darabszámát nem tudom, ugyanis naponta bővül, és sohasem volt még egy helyen a teljes gyűjtemény.

Általános Iskolába pedig a püspökladányi Kálvin Téri Általános Iskola matematika tagozatos osztályába jártam, középiskolába a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumba, először biológia szakra, majd azt két év után leadva felvettem a matematika-kémia fakultációt. Négy évig dolgoztam diákmunkán.

December 5-én volt az első babakiállításom megnyitója, ahol fellépett az Edit Fitness és Kövy Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola aerobik csoportja, melynek én is aktív versenyzője vagyok. December 6-án volt egy egész napos játszóház ahol a gyűjteményem egyes darabjaival lehetett játszani.

Sajnos a versenyzés és az egyetem mellett nem sok időm marad a restaurálásra, így jelenleg is több száz befejezetlen darab várja, hogy időt szánjak rá. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgozgatok rajtuk, de mire befejezem, már újabb darabok érkeznek a helyükre, amit egyáltalán nem bánok, mert imádom ezt csinálni. De napról napra aktuálisabbá válik az állandó kiállítás problémája. Sajnos akkora anyagi háttérrel nem rendelkezem, hogy egy épületet építtessek, a bérlés pedig eleve kivitelezhetetlen, mert nem térülne meg. De a gyűjteményemről sem mondanék le soha. Ahhoz túlságosan ragaszkodom, mert gyakorlatilag én állítottam vissza. A gyűjteményem nem új darabokból áll. Legtöbbször a zsibiben, az elképzelhető legszörnyűbb állapotban jutok a babákhoz. Pont ezért szeretem helyrehozni őket gyári állapotba. És gyakorlatilag a szemétből alkotok esztétikai értéket. Szerencsére az utóbbi időben sikerült bevonnom unokatestvéremet is, aki segített a rám gyűlt munkákat befejezni, hogy utol tudjam érni magam. Nélküle nem biztos, hogy határidőre megvalósult volna a kiállítás.

A szállítás és a tárolás is komoly fejtörést okozott az apró, könnyen elhagyható kiegészítők miatt. De nem bántam meg a kiállítást. Nincs annál jobb, mint mikor látom a munkám fogadtatását. Azért is lenne fontos egy állandó múzeum, mert a babák nem csak esztétikai szépet, hanem történelmi ismereteket is hordoznak. A helyrehozott darabok egy egész évszázadot ölelnek fel, amelyek nagyon jól szemléltetik az adott kor divatját és, hogy az akkori gyerekek, mikkel is játszottak, hogyan is éltek. Minden kislánynak volt legalább egy babája. Sokaknak kellemes nosztalgiázást jelent a látványuk, a kisebbek pedig kedvet kaphatnak a gyűjtéshez, amely során megtanulnak vigyázni a dolgokra, rendszerezni azokat és fejleszti a memóriát, a helyreállítás pedig a kézügyességet is. Világszerte rengeteg babagyűjtő van, és Magyarországon is népes rajongó tábora van – többek között – a barbie babáknak. Talán egyszer Nádudvaron a fazekasság mellett a babák lesznek a következő turistaváró látványosság!

Tanácsok leendő gyűjtőknek

A Barbie tarkóján található 1967, 1966 stb évszám nem a baba gyártási éve! A szám azt jelenti, amikor a Barbie logót levédették. Szörnyülködve látom, amikor internetes hirdetésekben írják, hogy mennyire régi, mennyire ritka, és horribilis árakon kínálják a babát (legtöbbször egy ’90-es évekbeli tömegcikket). Valójában a szemfestés alapján azonosítunk, mert az minden darabnál eltérő. Ezért található minden gyűjtő oldalán közeli kép az arcról. Ebben segítségetekre lehetnek a katalógusok, amelyben közelítőleg meg lehet saccolni, melyik korból való baba lehet, de 100 százalékig csak akkor lehettek biztosak, ha utána az ebayen található bontatlan dobozos hirdetésekben leellenőrzitek, ahol rá tudtok közelíteni a festésre. Minden számít. A gyűrű, fülbevaló megléte, kéztartás, a festékben található összes mintának egyeznie kell.

A másik amit megjegyeznék, hogy a Barbie baba nem fésülhető, legfőképp a hosszú hajúak. (Még az sem amire azt írják). Főleg nem azzal a fésűvel, amit adnak hozzá. De egy idő után mindenki rájön, amikor már tönkretette. Igazi kihívás utána visszaállítani gyári állapotba. De egy vérbeli gyűjtő a dobozban található összes kellékre is vigyáz. Ugyanis, ha egy darab is hiányzik belőle, az adott baba értéke jelentősen csökken. És, hogy igazán profikká váljunk, a dobozát mindig meg kell hagyni sértetlenül! Ha mindezeket betartjátok, a babátok később sokat fog érni, és felnőtt korotokban is gyönyörködhettek benne, hogy milyen ügyesen megőriztétek, és még csak bontatlanul sem kellett hagynotok a polcon, mert közben játszottatok vele. A gyűjtő babák, amelyeket Amerikából lehet beszerezni, viszont nem játszásra készülnek, azokat nem szabad lecsavarozni az állványról.”

HBN