2014.12.29. 11:19
Az én ünnepem 2014 - Én is kántáltam egyszer
Van már vagy 68 éve annak, hogy a szoboszlói tanyavilágból beköltöztünk a város szélső utcájába, a Galgócz sorra. A következő év során nagyjából megismertük a helyi, többek között a karácsonyi szokásokat is.
Van már vagy 68 éve annak, hogy a szoboszlói tanyavilágból beköltöztünk a város szélső utcájába, a Galgócz sorra. A következő év során nagyjából megismertük a helyi, többek között a karácsonyi szokásokat is.
A karácsony előestéjén a gyerekek elindultak a közeli utcákon kántálni. Ez abból állt, hogy egy-egy ablak előtt megálltak és kezdtek énekelni: „Az Istennek szent angyala, mennyekből, hogy alá szálla és a pásztorokhoz juta, nékünk eképp szóla...”
Ezen az estén a 3 évvel idősebb nővérem, a hasonló korú szomszéd kislány és én, a szülőktől engedélyt kaptunk arra, hogy 2-3 utcát kántálással végig járjunk. Én először vettem részt ezen, és nagy örömmel, teli torokból énekeltem gyerektársaimmal együtt az addigra már betanult szöveget.
Az énekhangra legtöbb helyen az ablakot kinyitották, hol ledobtak egy-egy tíz-, húszfillérest, vagy kiadtak egy pár szelet mákos vagy diós kalácsot.
Körülbelül úgy 17-20 ablak alatt kántáltunk, utána sietni kellett haza. A soron, ahol laktunk, sem gyalog járda, sem villany nem volt, így a szülői utasításnak megfelelően nem sokáig maradhattunk.
Édesanyám már a kapuban várt bennünket. Bemenve a lámpafényes szobába, örömmel adtam oda a saját részemet, az összegyűjtött 1 forint 80 fillért. Közösen megettük a kapott süteményeket is, majd a lavórban megmosakodtam és még az este hatása alatt behúzódtam a jó meleg kemence sutba. Mivel ott elaludtam, valószínű, hogy édesapám vitt át a tolldunnás, meleg ágyba. Reggel, mikor felébredtem, az asztalon állt egy fenyőág, rajta néhány égő gyertya, és az édesanyám által készített, papírba csomagolt szaloncukor. Ugyanis, míg aludtam, ott járt a Jézuska, de én nem találkoztam vele a mély álom miatt.
Többször kántáláson nem vettem részt, következő ősszel megkezdtem az első iskolaévemet.
Tavasszal, az iskolából hazafelé jövet új szöveget skandáltunk osztálytársaimmal együtt: „Rákosi elvtárs, bajtárs...”. Akkor, gyermekként mind a kétféle kántálás szövegében igazán hittem, és délutánonként az iskolakönyvből Sztálin elvtárs arcképét próbáltam kimásolva utánozni.
Ezeket lejegyeztem 73 évesen, 2014 decemberében.
- Szűcs Sándor, Kaba -