Az én ünnepem 2014 - Imádkozni, énekelni!

Nekem a legszebb karácsonyom gyermekkoromra vezet vissza. Ma már 73 éves vagyok, de sohasem tudom elfelejteni azokat az éveket. Édesanyám főzte a szaloncukrot. Már hetekkel előtte bátyámmal együtt és édesapámmal vagdostuk a selyempapírt és sztaniol papírt, amibe csomagoltuk a szaloncukrot.

Volt formába öntve csokoládés, vaníliás, citromos, és azt pakolgattuk esténként, karácsony előtti napokon keresztül. Azt sem lehet elfelejteni, hogy akkoriban a Csokonai Színházban karácsony délután volt a gyerekeknek műsor. Nagymama vitt el mindig a színházba, és este mentünk haza, esett a hó. Csillogott, ahogy a lámpafény rávillant.

Édesanyám finom vacsorát készített. Miután megvacsoráztunk, édesapám csengetett, és mi a bátyámmal alig vártuk, hogy bemenjünk a szobába, ahová jött a Jézuska.

Imádkozni kellett és énekelni a Mennyből az angyal című szép karácsonyi dalt. Édesapám szokása volt, hogy a karácsonyfára felfüggesztett ajándékokat. Imádkozás közben mi önfeledten kiabáltuk a bátyámmal: ni, ott is van valami ajándék. Édesapám csitítgatott bennünket, hogy „imádkozni, énekelni!”. Mi alig vártuk, hogy nézhessük az ajándékokat.

Ezeket a gyermek éveket soha sem lehet elfelejteni, és soha sem jön vissza. Ma már csak örök emlék.

Ez az én legszebb emlékezetes történetem.

- Seres Istvánné, Debrecen -