Az én ünnepem 2014 - Karácsonyi emlék

Nagyon régen Polgáron a polgári fiú és leányiskolában magyart, történelmet, németet és éneket tanított Homolay Gyula tanár úr. Később , gimnazista koromban sok kiváló.tudós tanárom volt, akikről külön-külön is érdemes lenne szólni, de számomra Homolay tanár úr maradt a "legendás" tanár. A magyar irodalmat is úgy oktatta a 13-14 éves nebulóknak, hogy máig megmaradt emlékeim vannak. A különleges emlékeim Tanár úr énekkari vezetésével - nem tudom, hány poros faluban énekelték 1943-ban Kodály:Pünkösdölőjét - , önképzőköri irányításával, az iskolai, de a községre is kiterjedő ünnepi rendezvényeivel maradtak meg.

Abban az időben is sejtettük - mert Ő ezt nem mondta - hogy néhány nagyon szép dal, szöveggel, zenével Tőle származik. Ilyen volt az 1943 karácsonyi ünnepségen hallott ének is:

Egy karácsonyi csendes este

Mikor fehéren, halkan hull a hó,

Angyalkák szállnak le a földre

Megnézni melyik gyermek jó.

És lágyan szól az éjféli harangszó,

Jézuska mennyből reánk mosolyog.

E csodás, csendes éji órán

Halkan, halkan hull a hó.

Az igazi karácsonyi hangulatot sugárzó vershez csodálatos dallam is tartozott, amely az én értékítéletem szerint felveszi a versenyt a világszerte énekelt "Stiele Nacht, heilige Nacht..." dallamával.

Hogy ez a bűbájos ének megmaradt volna-e 71 év múltán is karácsonyi emlékül, vagy a dalt éneklő kristálytiszta hangú, aranyszőke hajú 12 éves kislány varázsa miatt lett azzá? Úgy érzem az utóbbi miatt!

-Mervó Zoltán, Debrecen-