Hat tő Ferenc József nagy kedvencéből

Hajdú-Bihar - Tavaly februári cikkünk megmozgatta a szőlészeket a megyében, s előkerültek a történelmi fajták!

– Még nyomtatásban nem is, csak a Hajdú Online-on volt olvasható a cikk, máris kerestek Nagybányáról (Máramaros megye). Bár, mivel az már nem ez a régió, onnan nem gyűjtöttünk szőlővesszőket, de ez jól mutatja, mennyire megmozgatta a kertbarátokat, szőlőtermesztőket a felhívás: ősi magyar szőlőfajtákat keresünk – idézte fel a tavaly februári kezdeteket Rakonczás Nándor, a Debreceni Egyetem Kertészettudományi Intézetének adjunktusa. Végül több mint harminc érdemi megkeresés érkezett a szakemberhez, Debrecenen túl főképp Hajdúhadház, Bagamér, Hajdúböszörmény, Téglás, Hajdúbagos, Hosszúpályi és Derecske környékéről.

Bagaméri kincs

– Bagamérból például – kicsit megkésve, a vesszők eltelepítése után néhány héttel – ért el hozzám egy levél egy idős úrtól, amiben összeírta a környéken található, általam keresett fajtákat őrző kerteket és gazdákat, így még idén is lesz mit megnézni, begyűjteni. De tavaly tavaszi ottjártamkor ért más meglepetés is. Az egyik helyi lakos a zártkerti szőlőjében még őrzött hat tövet abból a Gohérból, ami a szájhagyomány szerint Ferenc József császár kedvence volt! – mesélte a szakember.

Ezek valószínűleg más klónok

Miért szükséges egy saját gyűjtemény, ha a Pécsi Egyetem gyűjteményéből is lehet kérni töveket?

– Valóban, a begyűjtött, illetve begyűjthető genetikai anyag jelentős részét a Pécsi Egyetem gyűjteményéből is megkérhettük volna, de az eltelt idő és távolság függvényében valószínűsíthető, hogy a fellelhető tételek már az adott szőlőfajták eltérő klónjai lehetnek.

Feltehetően jobban alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz is. Nem is beszélve az emocionális töltetről, hogy ezeket a tőkéket a mi nagyapáink kapálták, s a szájhagyomány szerint ezek termésével üdítette magát Ferenc József és Csokonai. Az idén már nem a gyűjtés, inkább a begyűjtött genetikai anyag beazonosítása, később esetleg néhány tétel vírusmentesítés lesz napirenden.

Ráadásul, ha sikerülne ezeket a történelmi fajtákat megmenteni, s hosszú távon elérni, hogy itt is újra, egyszerűbb adminisztrációval lehessen szőlőt termeszteni, az például turisztikai szempontból is hatalmas löketet adhat a térségnek. A hozzánk érkező utazók ugyanis nem azokra a borokra kíváncsiak, amiket bárhol megkóstolhatnak, hanem a helyi különlegességekre – magyarázta a munkában rejlő lehetőségeket Rakonczás Nándor.

Borvidéki múltunk

Bár sokaknak az alföldi bor hallatán a savanyú, háznál pancsolt lőrék jutnak eszükbe, de ez nem volt mindig így. A gondos szőlészek-borászok most is kikérhetik maguknak, hiszen egy-egy helyi borversenyen profikat meghazudtoló minőségű szőlőnedűk kerülnek a poharakba. És nem csak Othello, de Gohér és Vállas Erdei is (tavalyi megyei aranyérmes)!

– A török uralom idején, amikor az oszmánok tűzzel-vassal irtották a szőlőt, furcsa módon csak tovább nőtt a városhoz tartozó birtokok mérete és jelentősége. Jó példa erre, hogy Debrecen város szőlőből származó bevétele vetekedett a marhából befolyttal, s alig volt olyan valamire való nemes, akinek ne lett volna szőlőskertje az Érmelléken. Debrecenben a Piac utca volt a választóvonal a homokos és a kötött talaj, így a filoxéravész kiterjedése között is. A város körüli térségben (például a létai dombokon, vagy Lencz-telepen) pedig 20-30 évvel ezelőttig termesztettek szőlőt. Az idősebbek még emlékeznek, hogy a ’90-es évekig Hajdú-Biharban komoly iparág volt a szőlészet, s nemcsak a szövetkezeti. Debrecen utolsó borásza a mai kishegyesi úti hipermarket helyén korábban álló bortárolók felszámolásával fejezte be a munkát – idézte fel a nem is oly távoli múltat Rakonczás Nándor.

Hogy hol bicsaklott meg a térség bortermelésének sikertörténete, arra is adott választ. – Egyrészt az 1900-as évek elején Európán végigsöprő filoxéravész, majd Trianon volt a vízválasztó. Előbbi a fajtákat, utóbbi a területet tizedelte meg.

HBN–SZFÁ

Hála a kertbarátoknak

– A ’60-as években még hivatalosan elismert volt a térség bortermelése (lásd a térképet), sőt a Debrecen környéki kimondottan jó bortermő vidékként volt számon tartva.Ma viszont már jogi korlátozások nehezítik új szőlős birtokok létesítését, mivel nem vagyunk többé borvidék – magyarázta az újrakezdés útjában álló nehézségeket Rakonczás Nándor, hangsúlyozva: ezért is különösen nagy öröm, hogy ennyi szőlőfajtát – például Fehér Gohér, Vállas Erdei, Bánáti Rizling, Kübeli, Dinka, Ezerjó – sikerült begyűjteni 2014-ben. – Hálás köszönet a megye kertbarátainak, akik ápolják a hagyományos fajtákat, s tovább örökítik azokat, illetve a borászat szeretetét generációról generációra – mondta a Debreceni Egyetem Kertészettudományi Intézet munkatársa.

Szóljon hozzá a Facebookon!

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, script , facebook-jssdk ));

// ]]>