„Köldökzsinór-keresőben”

Debrecen - „Mára művivé vált minden körülöttünk, a civilizáció elkényelmesített leszoktatott a munkáról.”

Az utóbbi ki tudja hány évszázadban az ember mindent megtett azért, hogy az égboltot bedeszkázza, és ne lássa a csillagokat – válaszolta Buka László arra a kérdésünkre, mikor és miért váltak kuriózummá, felidézendő különlegességgé az egykor természetes néphagyományok. A Motolla Egyesület alapítója a Debreceni Regösökkel közel két évtizede igyekszik moccanásra bírni a téli álmában halottnak tűnő élővilágot.

A kozmoszra hangolva

– A népszokások alapvetően az ember és a természet kapcsolatáról szólnak. Arról, hogy a földön lévő ember ebben a nagy világmindenségben milyen helyzetben van épp, esőben, szélben, napsütésben vagy sötétben. Mára művivé vált minden körülöttünk, a civilizáció elkényelmesített leszoktatott a munkáról. Nincs parasztság, pedig a néphagyományok döntő részét nem az urak találták ki a lakomák közben a visegrádi nagyasztalnál, hanem a nép reagált az őt körülvevő kozmoszbéli változásokra. A mai világ a szimbólumokat keresi, vissza kell fejteni a népmesék, balladák gondolatait, mondatait, mert elvesztettük azt a köldökzsinórt, amivel ez könnyedén érthető lenne. Nem véletlenül gazdálkodik kisebb-nagyobb területeken az egyesület legtöbb tagja. A természet alapvető rezdüléseit szeretnénk megérezni valami módon városiként. Az egész Motolla Egyesület azért jött létre, mert hiányoltam felnőttként olyan dolgokat, amelyeket gyermekként csak édesapám szülőfalujában, Konyáron tapasztalhattam meg: kukoricatörés, szüret, disznóvágás. Ez követőkre talált. Néhányan úgy éreztük meg kellene nézni: az a bizonyos régi világ miben adott nagyobb értéket, mint a mai. Nem fordítottunk hátat a civilizációnak, de szeretnénk megtapasztalni, hogy 2015-ben mi az ami, ebből még fogható – fogalmazott.

Hogy sokan gondolkodnak hasonlóan, jól jelzi, hogy a Motolla tevékenységére tizenöt, a regösökére közel húsz éve van – nem csak belső – igény. „Vélhetően mi vagyunk hazánk legkitartóbb, folyamatosan működő regös csapata. A hagyományőrzésre nagyon élő igény van. Amit csinálunk, azért hiteles, mert nem produkció jellegű. Még a művelődési házban se megyünk föl a színpadra. Karácsonyhoz kapcsolódó rendezvénynek vagyunk a részesei, de mindig van kit megszólítani, van házigazda és a legtöbb esetben konkrét családos házakhoz megyünk.” A szokás szép, de vélhetően egy mentő vagy rendőr előtt kellene magyarázkodnom, ha a társasházban sorra járnám a szomszédokat „Haj, regö, rejtem”-et kántálva. Mit tehetek hát az ősi tudás őrzéséért, azon túl, hogy a lehetőségeimhez mérten, akár a legcsekélyebb kertet is művelni kezdem és igyekszem tartani vagy legalább a közelében lenni állatoknak – kérdem.

Megismerni, megmutatni

– A társaság jó részének családja van, nő föl az újabb nemzedék és automatikusan a gondolataink közé szökik, hogy ha már mi elveszítettünk valamit akarva akaratlanul, azt mutassuk meg a fiataloknak, szeretteinknek. Az egyesület azért jött létre, mert volt egy belső igény arra, hogy a felsorolt értékeket, élményeket éljük meg, aztán példaértékűvé vált, amit teszünk – mondja. Én pedig úgy fordítom, hogy ismerjem és mutassam meg a környezetemben élőknek őseink hagyományait hiteles forrásokból.

HBN–HABE

Haj regö rejtem, regö rejtem

Debrecen - „Ékes nagy úton”, a hagyományőrzés ösvényén indították el, s vezették a Homokkerti Közösségi Házba érkező gyerekeket a Motolla Egyesület tagjai, akik regösbotot, nemezszarvast készítettek és gyertyát mártottak az újévköszöntő regölés alkalmával szombaton.